-Nem érdekel...-szólaltam meg a párnám alól.
-De Jeremy is itt van...-kezdte el simogatni a hátamat Lou,mire én felemeltem a fejemet.
-Mi...milyen Jeremy?!-néztem rá a kisírt szemeimmel.
-A te...-nem hagytam,hogy befejezze...
-Nem akarom tudni...-ültem fel az ágyamon és a térdemre hajtottam a fejemet,úgy sírtam.
-Lea...kérlek...-nézett rám Louis könyörögve...
-Louis...te vagy a legjobb barátom...légyszi ne tedd ezt velem!-borultam a nyakába...Hirtelen ajtónyikorgásra lettem figyelmes...
-Lea...-szólalt meg Niall sokkos állapotban.
-Niall,jól vagy?!-Niall csak bólogatott csendben...-Te remegsz...-engedtem el Louist,majd magamhoz szorítottam Niallt.
-Je...Jere...Jeremy keres téged!-suttogta Niall a hajamba.
-Ki a franc az a Jeremy?!-emeltem fel a fejemet,majd Niall szemébe néztem.
-Lea...az előbb akartam elmondani,de te nem hallgattál végig...-szólalt meg Louis.
-Bocsánat,de össze vagyok zavarodva...-hajtottam le a fejemet,mire a még mindig remegő Niall erősebben magához szorított,majd egy puszit nyomott a fejemre.
-Ez Lea szobája...-hallottam kintről Harry hangját.
-Nem merek bemenni...-szólalt meg egy számomra ismerős hang...nem bírtam tovább...kitéptem az ajtót,majd ledermedtem...
-To...To...Tom?!-halkan suttogtam el-elcsukló hangon.
-Neem...én Jeremy vagyok...-mondta a srác,majd hirtelen kezeket éreztem a vállamon.
-Niall...mondd meg neki,hogy ez rossz vicc!Vagy csak álmodom?!-kezdtem el sírni...
-Lea...-ölelt át Louis...-ő nem Tom...és nem...nem álmodsz...-suttogta a fülembe...
-Én vagyok a féltestvéred...-szólalt meg Jeremy.
-HOGY MIM?!-néztem rá nagy szemekkel.
-Lea...ú...úristen....végre előkerültél...engedd meg,hogy elmagyarázzam...-szólalt meg lihegve apa.
-Nem kell...azt hiszem értem...20 évvel ezelőtt anyát sikeresen megcsaltad,majd gondolom a másik nőt elhagytad,akkor jöttem én és amikor sokat veszekedtetek jött Lisa,hátha "megmenti" a családot címszóval...eltaláltam?!-szólaltam meg a könnyeimmel küszködve.
-Lea...én...
-Tom és én is imádtunk téged...,és te ezzel hálálod meg?!-kezdtek el folyni a könnyeim.
-Lea...hallgass meg...
-Nem érdekel!Érted?!Ami vel...
-Anyád és én újra összeköltözünk...újra minden a régi lesz...-szólalt meg ingerülten...
-Te csak azt hiszed...attól,hogy idehozod ezt a gyereket,mert hasonlít Tomra,nem lesz Tom itt...,sőt...számomra biztos,hogy csak rosszabb lesz....
-Lea...legalább próbáld meg...-szólalt meg Louis,majd magához szorított...-ha minden kötél szakad,akkor elköltözöl hozzám...-suttogta olyan halkan,hogy csak én halljam...
-Louis...nem tudom mi lenne velem nélküled...-szorítottam még erősebben magamhoz,majd a fejemet a mellkasába fúrtam...
-Beszélhetnék veled négyszemközt?!-nézett rám anya pirosra kisírt szemekkel...Nem válaszoltam semmit,csak bólintottam egyet...-A kedvemért fogadd vissza apádat,plusz Jeremyvel is próbálj meg kedvesebben viselkedni...
-Anya én próbálok,de...
-De...?!
2012. június 25., hétfő
2012. április 30., hétfő
15.Fejezet
A fiúk egész vacsora közben csak velem és anyával foglalkoztak...Louis miután látta,hogy ez engem kezd kissé idegesíteni,rögtön témát váltott...
-Emma hol van?!-nézett először a fiúkra,majd rám.
-Gondolom Amerikában...-szólalt meg Harry teli szájjal.
-Ki kell.hogy ábrándítsalak cukorborsó...több,mint 3 hete itthon van...-szólalt meg Lou.
-Akkor Doncasterben...-kacsintott rá Harry.
-Harry...légyszív...-nem hagytam,hogy befejezze...
-Szia Emma...igen...gyorsan...életmentő lennél...nem...nem számomra,majd rájössz...siess!Szia!...-raktam le a telefonomat,mire Lou egy hangos csattanással lefejelte az asztalt...-Szívesen!-mosolyodtam el,mire ő csak bemutatott...Rá egy percre,már széles mosollyal köszöntötte a fiúkat Emma...
-Szia Louis...-ölelte szorosan magához,majd adott neki egy puszit Emma...,mire Lou feje tiszta vörös lett...
-Lea...-szólalt meg hirtelen Niall.-Minden rendben?!-nézett rám aggódva...én nem válaszoltam semmit sem,hanem csak némán bólogattam...-Megint ő jár a fejedben?!-nézett rám aggódva...Pár könnycsepp hagyta el a szememet,mire Niall felállt az asztaltól...-Na gyere...-segített felállni,majd felmentünk a szobámba...-Lea...-ölelt szorosan magához...-kérlek...ne sírj...-simogatta a hátamat...Akármennyire is meg akartam köszönni neki,nem tudtam,mert nem jött ki hang a torkomon...Már egy 5 perce ölelgethetett Niall,amikor kinyílt a szobám ajtaja...
-Minden rendben?!-kérdezte Harry...a vérvörösre sírt szemeimet az ajtó felé emeltem és csak akkor láttam,hogy mindenki ott van.
-Per...per..persze...-szólaltam meg el-elcsukló hangon a sírástól,mire Niall még erősebben szorított magához...a csontjaimat lassan már összeroppantotta,de nem érdekelt...,hiszen ebben a pillanatban,még ez is jól esett...
-Lea...-léptek oda mellénk a fiúk,plusz Emma...-mi mindig melletted leszünk...-mondták,majd egyszerre megöleltek...Mikor elengedtek,anyát az ajtóban véltem felfedezni...egy halvány mosoly volt az arcán...
-Köszönöm...-súgtam bele Niall mellkasába,adtam egy puszit a szájára,majd odamentem anyához és szorosan magamhoz öleltem.Éreztem ,hogy lassan átázik a vállamnál a pólóm,de nem érdekelt...-Szeretlek...-mondtam anyának,mire egy puszit nyomott a fejemre...A nap többi részét mind a heten a szobámban töltöttük...10 óra körül csengőszóra lettünk figyelmesek...
-Majd én kinyitom!-szólalt meg Niall.
-Várj megyek én is...-ment utána Harry...Miután már 10 perce nem volt semmi hírünk a fiúkról,utánuk mentem...Az előtérbe érve lefagytam...
-Te mit keresel itt?!-sziszegtem ki a fogaim között..
-Lea...én nem akartam...-szólalt meg a nem kívánatos illető...
-Utállak!Érted?!Tűnj el az életemből!-ordítoztam,mire a többiek lefutottak az emeletről...,miután anya meglátta apát Lisával a kezében,hirtelen falfehér lett...
-Anya!-kiáltotta el magát Lisa,majd odafutott hozzá...Szorosan magához szorította Lisát anya...én csak ott álltam és farkasszemet néztem az apámmal...egy ideig még állta a tekintetemet,majd lehajtotta a fejét...
-Gondoltam...-szólaltam meg gúnyosan,majd megöleltem Lisát és elhagytam a helységet...A szobámba érve bevágtam magam mögött az ajtót,majd sírva borultam az ágyamra...Lentről kiabálásokat hallottam...,de most nem érdekelt ez sem...csak sírni akartam...
-Lea...-jött be Lou a szobámba...-beszéltem vele...
-Emma hol van?!-nézett először a fiúkra,majd rám.
-Gondolom Amerikában...-szólalt meg Harry teli szájjal.
-Ki kell.hogy ábrándítsalak cukorborsó...több,mint 3 hete itthon van...-szólalt meg Lou.
-Akkor Doncasterben...-kacsintott rá Harry.
-Harry...légyszív...-nem hagytam,hogy befejezze...
-Szia Emma...igen...gyorsan...életmentő lennél...nem...nem számomra,majd rájössz...siess!Szia!...-raktam le a telefonomat,mire Lou egy hangos csattanással lefejelte az asztalt...-Szívesen!-mosolyodtam el,mire ő csak bemutatott...Rá egy percre,már széles mosollyal köszöntötte a fiúkat Emma...
-Szia Louis...-ölelte szorosan magához,majd adott neki egy puszit Emma...,mire Lou feje tiszta vörös lett...
-Lea...-szólalt meg hirtelen Niall.-Minden rendben?!-nézett rám aggódva...én nem válaszoltam semmit sem,hanem csak némán bólogattam...-Megint ő jár a fejedben?!-nézett rám aggódva...Pár könnycsepp hagyta el a szememet,mire Niall felállt az asztaltól...-Na gyere...-segített felállni,majd felmentünk a szobámba...-Lea...-ölelt szorosan magához...-kérlek...ne sírj...-simogatta a hátamat...Akármennyire is meg akartam köszönni neki,nem tudtam,mert nem jött ki hang a torkomon...Már egy 5 perce ölelgethetett Niall,amikor kinyílt a szobám ajtaja...
-Minden rendben?!-kérdezte Harry...a vérvörösre sírt szemeimet az ajtó felé emeltem és csak akkor láttam,hogy mindenki ott van.
-Per...per..persze...-szólaltam meg el-elcsukló hangon a sírástól,mire Niall még erősebben szorított magához...a csontjaimat lassan már összeroppantotta,de nem érdekelt...,hiszen ebben a pillanatban,még ez is jól esett...
-Lea...-léptek oda mellénk a fiúk,plusz Emma...-mi mindig melletted leszünk...-mondták,majd egyszerre megöleltek...Mikor elengedtek,anyát az ajtóban véltem felfedezni...egy halvány mosoly volt az arcán...
-Köszönöm...-súgtam bele Niall mellkasába,adtam egy puszit a szájára,majd odamentem anyához és szorosan magamhoz öleltem.Éreztem ,hogy lassan átázik a vállamnál a pólóm,de nem érdekelt...-Szeretlek...-mondtam anyának,mire egy puszit nyomott a fejemre...A nap többi részét mind a heten a szobámban töltöttük...10 óra körül csengőszóra lettünk figyelmesek...
-Majd én kinyitom!-szólalt meg Niall.
-Várj megyek én is...-ment utána Harry...Miután már 10 perce nem volt semmi hírünk a fiúkról,utánuk mentem...Az előtérbe érve lefagytam...
-Te mit keresel itt?!-sziszegtem ki a fogaim között..
-Lea...én nem akartam...-szólalt meg a nem kívánatos illető...
-Utállak!Érted?!Tűnj el az életemből!-ordítoztam,mire a többiek lefutottak az emeletről...,miután anya meglátta apát Lisával a kezében,hirtelen falfehér lett...
-Anya!-kiáltotta el magát Lisa,majd odafutott hozzá...Szorosan magához szorította Lisát anya...én csak ott álltam és farkasszemet néztem az apámmal...egy ideig még állta a tekintetemet,majd lehajtotta a fejét...
-Gondoltam...-szólaltam meg gúnyosan,majd megöleltem Lisát és elhagytam a helységet...A szobámba érve bevágtam magam mögött az ajtót,majd sírva borultam az ágyamra...Lentről kiabálásokat hallottam...,de most nem érdekelt ez sem...csak sírni akartam...
-Lea...-jött be Lou a szobámba...-beszéltem vele...
2012. április 14., szombat
14.Fejezet
Több,mint egy hónapja történt a tragédia...,de még mindig nem akarom elhinni...
-Biztos csak boltba ment Tom,vagy ott alszik valamelyik haverjánál...Niall kérlek mondd meg anyának,hogy így van...!-kezdtem el sírni ebéd közben...Niall aggódva anyára nézett,majd rám...felállt az asztaltól,majd magához szorított...
-Sajnálom Lea...-szorított erősebben magához...zokogtam...Nem tudtam uralkodni magamon...Niall felhívta Louist és Jayt,akik rögtön átjöttek...Jay anyát,Louis meg engem szorított magához...Ebéd után Louis beszélni akart velem,így felmentünk a szobámba...
*Louis szemszöge*
-Lea ülj le kérlek...-mutattam az ágyára,majd leguggoltam elé...-Tudom,hogy nehéz feldolgozni,hogy Tom nincs közöttünk,és ne mond,hogy nem tudom,mert igenis tudom...legjobb barátomat veszítettem el a személyében...-a könnyeim elkezdtek hullani...-de értsd meg ,hogy ha csak bezárkózol a szobádba Tomra várva,akkor előbb-utóbb meg fogsz őrülni...A másik...-tettem a kezemet a térdére...-Anne már csak rád számíthat...és hidd el...ezzel csak még nagyobb fájdalmat okozol neki...úgy őszintén...mikor mondtad neki utoljára,hogy szereted?!-néztem rá sírva az előttem ülő lányra,aki halkan zokogott...-Lea...a kedvemért...nem azt mondom,hogy felejtsd el Tomot,mert tudom,hogy lehetetlen...csak légyszíves ne kínozd magadat...oké?!-két kezem közé fogtam az arcát,majd zokogva bólogatni kezdett,mire én magamhoz szorítottam...-Lea...nyugi...-simogattam a hátát...Amikor láttam,hogy lenyugodott elindultunk a nappali felé...
*Lea szemszöge*
-Jól vagy?!-jött mellém Niall...nem válaszoltam,csak az asztalnál ülő anyát néztem...Keservesen sírt...Nem bírtam tovább,oda kellett mennem hozzá...-Szeretlek...-öleltem át szorosan...,mire ő még jobban elkezdett sírni...
-Én is téged Lea...-szólalt meg el-elcsukló hangon anya...csak akkor engedtem el,amikor már lenyugodott...Délután először mentünk ki úgy a temetőbe,hogy nincs senki velünk,csak mi ketten...Végignéztem a rózsákon,majd a sírfeliratára tévedt a szemem...Tom Parker 1991-2011...fájdalmasan végighúztam a nevén a kezemet,majd elindultam anya után...Otthon,már egy kicsit jobban éreztem magam,miután meglátogattuk Tomot...Ugyanezt bírtam leolvasni anya arcáról...Estére áthívtuk a fiúkat vacsorára,ugyanis több,mint egy hónapja nem találkoztam velük,csak Niallel és Louissal...
*Csengettek*
-Nyitom!-kiáltottam fel.
-LEA!-ugrottak mindannyian a nyakamba,mire én elnevettem magamat.
-Sziasztok!-szorítottam őket magamhoz...-na gyertek be...-mondtam nekik,majd becsuktam az ajtót...Louis és Niall lemaradtak a többiektől...
-Boldogan látjuk,és halljuk,hogy végre mosolyogtál...-ölelt meg Louis...,Niall csak mosolyogva odalépett hozzám és megcsókolt...
-Biztos csak boltba ment Tom,vagy ott alszik valamelyik haverjánál...Niall kérlek mondd meg anyának,hogy így van...!-kezdtem el sírni ebéd közben...Niall aggódva anyára nézett,majd rám...felállt az asztaltól,majd magához szorított...
-Sajnálom Lea...-szorított erősebben magához...zokogtam...Nem tudtam uralkodni magamon...Niall felhívta Louist és Jayt,akik rögtön átjöttek...Jay anyát,Louis meg engem szorított magához...Ebéd után Louis beszélni akart velem,így felmentünk a szobámba...
*Louis szemszöge*
-Lea ülj le kérlek...-mutattam az ágyára,majd leguggoltam elé...-Tudom,hogy nehéz feldolgozni,hogy Tom nincs közöttünk,és ne mond,hogy nem tudom,mert igenis tudom...legjobb barátomat veszítettem el a személyében...-a könnyeim elkezdtek hullani...-de értsd meg ,hogy ha csak bezárkózol a szobádba Tomra várva,akkor előbb-utóbb meg fogsz őrülni...A másik...-tettem a kezemet a térdére...-Anne már csak rád számíthat...és hidd el...ezzel csak még nagyobb fájdalmat okozol neki...úgy őszintén...mikor mondtad neki utoljára,hogy szereted?!-néztem rá sírva az előttem ülő lányra,aki halkan zokogott...-Lea...a kedvemért...nem azt mondom,hogy felejtsd el Tomot,mert tudom,hogy lehetetlen...csak légyszíves ne kínozd magadat...oké?!-két kezem közé fogtam az arcát,majd zokogva bólogatni kezdett,mire én magamhoz szorítottam...-Lea...nyugi...-simogattam a hátát...Amikor láttam,hogy lenyugodott elindultunk a nappali felé...
*Lea szemszöge*
-Jól vagy?!-jött mellém Niall...nem válaszoltam,csak az asztalnál ülő anyát néztem...Keservesen sírt...Nem bírtam tovább,oda kellett mennem hozzá...-Szeretlek...-öleltem át szorosan...,mire ő még jobban elkezdett sírni...
-Én is téged Lea...-szólalt meg el-elcsukló hangon anya...csak akkor engedtem el,amikor már lenyugodott...Délután először mentünk ki úgy a temetőbe,hogy nincs senki velünk,csak mi ketten...Végignéztem a rózsákon,majd a sírfeliratára tévedt a szemem...Tom Parker 1991-2011...fájdalmasan végighúztam a nevén a kezemet,majd elindultam anya után...Otthon,már egy kicsit jobban éreztem magam,miután meglátogattuk Tomot...Ugyanezt bírtam leolvasni anya arcáról...Estére áthívtuk a fiúkat vacsorára,ugyanis több,mint egy hónapja nem találkoztam velük,csak Niallel és Louissal...
*Csengettek*
-Nyitom!-kiáltottam fel.
-LEA!-ugrottak mindannyian a nyakamba,mire én elnevettem magamat.
-Sziasztok!-szorítottam őket magamhoz...-na gyertek be...-mondtam nekik,majd becsuktam az ajtót...Louis és Niall lemaradtak a többiektől...
-Boldogan látjuk,és halljuk,hogy végre mosolyogtál...-ölelt meg Louis...,Niall csak mosolyogva odalépett hozzám és megcsókolt...
Figyelem!
Nem,még mindig nem a következő részt hoztam.:D
Megnyitottam a 3. blogomat is,viszont oda nem egy történetet fogok felrakni,hanem csak képeket.:)
Remélem páran azért rendszeresen meg fogjátok nézni a munkáimat.:) xx
http://onedirectionlifeisbeautiful.blogspot.com/
Megnyitottam a 3. blogomat is,viszont oda nem egy történetet fogok felrakni,hanem csak képeket.:)
Remélem páran azért rendszeresen meg fogjátok nézni a munkáimat.:) xx
http://onedirectionlifeisbeautiful.blogspot.com/
2012. április 9., hétfő
DÍJ! ~ 2.
Megkaptam a 2. díjamat is!!:D
Szabályok:
1. Tedd ki a képet a blogodra. *kész
2. Említsd meg annak a jómadárnak a nevét, akitől kaptad a díjat.*kész
3. Küldd tovább minimum három, kizárólag One Direction fanfictionos blognak. *kész
4. Írj magadról pár infót, amit 1D-vel kapcsolatos. [Pl. hol és hogyan ismerted meg őket, ki(k) a kedvence(i)d, és miért, stb.] *kész
5. Akiknek tovább küldöd, hagyj egy megjegyzést a blogjukon, hogy tudják, mi vár rájuk. *kész
2011.Június 15-én találtam rájuk a youtube-on.:) Erre nagyon nem szeretek válaszolni,hogy ki a kedvencem,mert mindannyijukat szeretem.:3 Viszont ha választani kell,akkor ZAYN!:)
Hogy miért szeretem őket?! A hangjuk,a humoruk,ahogyan a rajongóikkal bánnak,meg persze a kinézetük miatt is.:)
Akiknek én küldeném:
Regina Malik FantasyGirl Bori Monaaa
2011.Június 15-én találtam rájuk a youtube-on.:) Erre nagyon nem szeretek válaszolni,hogy ki a kedvencem,mert mindannyijukat szeretem.:3 Viszont ha választani kell,akkor ZAYN!:)
Hogy miért szeretem őket?! A hangjuk,a humoruk,ahogyan a rajongóikkal bánnak,meg persze a kinézetük miatt is.:)
Akiknek én küldeném:
Regina Malik
FantasyGirl Bori Monaaa
2012. április 5., csütörtök
13.Fejezet
1 hét telt el a tragédia óta...Anya mellől Jay,mellőlem meg Louis és Niall nem mozdul...Tisztában vagyok vele,hogy nekik ez ugyanúgy fáj,mint nekem,de ők "csak" a haverjukat veszítették el...én pedig a bátyámat...Ma még többet sírtam,mint eddig valaha...tegnap volt a temetés...a fájdalom,amit a szívemben éreztem enyhült,viszont egy nagy üresség maradt helyette...,ami sokkal rosszabb volt...
-Lea...-jött be egy tálcával a kezében Louis...-hoztam neked reggelit...-mondta és próbált egy halvány mosolyt csalni az arcára...
-Köszönöm...-mondtam alig hallhatóan...
-Kicsim....felhúzom a redőnyt...oké?!-nézett rám könyörögve Niall,ugyanis 1 hete ülök csendben,lehúzott redőnyökkel ebben a szobában...
-Ne...-hajtottam le a fejemet...
-Lea...jót tenne neked egy kis D-vitamin...-ült le mellém Louis...,majd átkarolta a vállamat...igaza volt...1 hete nem láttam már napfényt...tegnap ugyanis szakadt az eső...
-Oké...-suttogtam halkan,majd Niall felhúzta a redőnyöket....Már el is felejtettem,hogy milyen színű a szobám...
-Köszönöm...-jött oda mellém aggódva Niall,majd megpuszilt...Na igen...1 hete kaptam tőle utoljára csókot...,érzem,hogy minden egyes pillanatban késztetést érez az iránt,hogy megcsókoljon,de nem mer...fél a reakciómtól...Nagy csend lett hirtelen a szobámban...,amikor egyszer csak az ajtó nyikorgására lettünk figyelmesek...
-Sziasztok...-köszönt kisírt szemekkel Emma,mire én felpattantam a helyemről és sírva a nyakába ugrottam...-Sajnálom,hogy nem tudtam tegnap jönni...-kezdett el jobban zokogni,mire erősebben szorítottam magamhoz...-részvétem...-suttogta,majd megpuszilta az arcomat...Láttam rajta,hogy már csak percek kérdése és elájul...,de szerencsére Louis elkapta,mielőtt a földre esett volna...egy tíz perc múlva ébredt fel...
-Minden rendben?!-néztem rá aggódva...mire ő bólintott egyet...
-Mennyi időre jöttél?!-törte meg az időközben közénk álló csendet Louis...
-Pár nap...-Louis arcán ugyanazt láttam,mint ami most az én arcomon is látható volt...szomorúságot...,de meglepetésünkre Emma folytatta...-vagy pár hónap...esetleg év,vagy évtized...-egy halvány mosoly jelent meg az arcán,majd először megölelt engem,majd Louist...Mikor eltávolodtak egymástól,Louis egy halvány mosoly keretében nyomott egy puszit az arcára...
-Akkor a rettenthetetlen nagy hármas újra együtt van?!-karolta át a derekamat Niall...
-Igen...-vágtuk rá,egy halvány mosoly kíséretében...
-Louis!Emma!Gyertek le...!-kiabált fel Jay.
-Megyünk!-kiáltották vissza,majd megöleltek...Miután kiléptek az ajtón...pár perces kínos csend keletkezett köztem és Niall között...
-Szeretlek...-törte meg végül Niall a csendet,majd egy lágy csókot adott az ajkaimra.
-Szeretlek....-szorítottam magamhoz erősen...,majd elkezdtem enni a reggelit,amit Lou készített nekem...Niall kiskutyaszemekkel nézett rám,így adtam neki is egy szendvicset...-Hol vannak ilyen sokáig Louisék?!-néztem Niallre.
-Nem tudom...-mondta,majd egy fél órás győzködés után,miután meggyőztem arról,hogy semmilyen hülyeséget nem óhajtok végrehajtani...,lement...Egy 5 perc múlva már trappolt is felfele a lépcsőn...-Boltba mentek mind a négyen...-mondta,majd nyomott egy puszit a fejemre...
-Oké...-mondtam,majd átfordultam a hasamra,és a fejemet beraktam a párnám alá...hirtelen Niall kezeit éreztem a hátamon,ahogyan gyengéden simogatta velük a sajgó testrészemet...
-Még mindig fáj?!-nézett rám,miután levette a párnát a fejemről...
-Honnan tudtad,hogy...-nem bírtam befejezni,mert megcsókolt...
-A kérdésemre válaszolj...-az arcán egy aranyos mosoly jelent meg...
Nem...-mosolyodtam el,majd megcsókoltam...-Köszönöm...
-Lea...-jött be egy tálcával a kezében Louis...-hoztam neked reggelit...-mondta és próbált egy halvány mosolyt csalni az arcára...
-Köszönöm...-mondtam alig hallhatóan...
-Kicsim....felhúzom a redőnyt...oké?!-nézett rám könyörögve Niall,ugyanis 1 hete ülök csendben,lehúzott redőnyökkel ebben a szobában...
-Ne...-hajtottam le a fejemet...
-Lea...jót tenne neked egy kis D-vitamin...-ült le mellém Louis...,majd átkarolta a vállamat...igaza volt...1 hete nem láttam már napfényt...tegnap ugyanis szakadt az eső...
-Oké...-suttogtam halkan,majd Niall felhúzta a redőnyöket....Már el is felejtettem,hogy milyen színű a szobám...
-Köszönöm...-jött oda mellém aggódva Niall,majd megpuszilt...Na igen...1 hete kaptam tőle utoljára csókot...,érzem,hogy minden egyes pillanatban késztetést érez az iránt,hogy megcsókoljon,de nem mer...fél a reakciómtól...Nagy csend lett hirtelen a szobámban...,amikor egyszer csak az ajtó nyikorgására lettünk figyelmesek...
-Sziasztok...-köszönt kisírt szemekkel Emma,mire én felpattantam a helyemről és sírva a nyakába ugrottam...-Sajnálom,hogy nem tudtam tegnap jönni...-kezdett el jobban zokogni,mire erősebben szorítottam magamhoz...-részvétem...-suttogta,majd megpuszilta az arcomat...Láttam rajta,hogy már csak percek kérdése és elájul...,de szerencsére Louis elkapta,mielőtt a földre esett volna...egy tíz perc múlva ébredt fel...
-Minden rendben?!-néztem rá aggódva...mire ő bólintott egyet...
-Mennyi időre jöttél?!-törte meg az időközben közénk álló csendet Louis...
-Pár nap...-Louis arcán ugyanazt láttam,mint ami most az én arcomon is látható volt...szomorúságot...,de meglepetésünkre Emma folytatta...-vagy pár hónap...esetleg év,vagy évtized...-egy halvány mosoly jelent meg az arcán,majd először megölelt engem,majd Louist...Mikor eltávolodtak egymástól,Louis egy halvány mosoly keretében nyomott egy puszit az arcára...
-Akkor a rettenthetetlen nagy hármas újra együtt van?!-karolta át a derekamat Niall...
-Igen...-vágtuk rá,egy halvány mosoly kíséretében...
-Louis!Emma!Gyertek le...!-kiabált fel Jay.
-Megyünk!-kiáltották vissza,majd megöleltek...Miután kiléptek az ajtón...pár perces kínos csend keletkezett köztem és Niall között...
-Szeretlek...-törte meg végül Niall a csendet,majd egy lágy csókot adott az ajkaimra.
-Szeretlek....-szorítottam magamhoz erősen...,majd elkezdtem enni a reggelit,amit Lou készített nekem...Niall kiskutyaszemekkel nézett rám,így adtam neki is egy szendvicset...-Hol vannak ilyen sokáig Louisék?!-néztem Niallre.
-Nem tudom...-mondta,majd egy fél órás győzködés után,miután meggyőztem arról,hogy semmilyen hülyeséget nem óhajtok végrehajtani...,lement...Egy 5 perc múlva már trappolt is felfele a lépcsőn...-Boltba mentek mind a négyen...-mondta,majd nyomott egy puszit a fejemre...
-Oké...-mondtam,majd átfordultam a hasamra,és a fejemet beraktam a párnám alá...hirtelen Niall kezeit éreztem a hátamon,ahogyan gyengéden simogatta velük a sajgó testrészemet...
-Még mindig fáj?!-nézett rám,miután levette a párnát a fejemről...
-Honnan tudtad,hogy...-nem bírtam befejezni,mert megcsókolt...
-A kérdésemre válaszolj...-az arcán egy aranyos mosoly jelent meg...
Nem...-mosolyodtam el,majd megcsókoltam...-Köszönöm...
2012. március 17., szombat
12.Fejezet
Nem szokásom kis bevezetőt írni-és nem is lesz-...Csak szeretném ajánlani,hogy hallgassátok közben ezt a számot : http://www.youtube.com/watch?v=HzC2-GJu1Q8&feature=bf_next&list=PLD9742EAE1B9DFD6F&lf=bf_play Jó olvasást! x
*Pár hónappal később*
Eltelt 4 hónap azóta,hogy megismerkedtem Niallel...Ez a négy hónap alatt sok minden megváltozott az életemben...anya és apa elváltak...apával azóta sem tartom a kapcsolatot...Emma 1 hónapja elköltözött Amerikába...viszont történtek jó dolgok is...a válásnak köszönhetően nagyon jóban lettem a bátyámmal...Lisa...Lisáról az ötödik szülinapja óta nem hallottam,ugyanis ő apához ragaszkodott...Anyának úgy éreztem,hogy már csak én és Tom tudunk segíteni...pozitív dolog az,hogy miután Emma elköltözött,Louis nagyon összetört,mert kiderült,hogy fülig szerelmes volt belé,viszont így sokkal jobban összekovácsolódtunk Louissal...,már ha lehetett ennél jobban...A gondolkodásomat egy kéz zavarta meg...
-Lea...figyelj már...most mondják ki,hogy ki jutott tovább a fináléba...-mondta Tom,majd idegesen visszafordult a színpad felé...
-És akik továbbjutottak a holnapi fináléba...-direkt húzta az időt a műsorvezető...-Az nem más,mint...
-Istenem bökd már ki...-szólaltam meg remegő hangon...
-Matt és Rebecca...-ordított bele a mikrofonba...-A verseny véget ért a One Direction számára...most nézzük meg a legvidámabb és legszebb pillanataikat...-miközben néztük a kis videót,a könnyeim elkezdtek folyni...
-Húgi...-ölelt meg Tom...-nyugi...-mosolyodott el...
-Fiúk...mit fogtok most tenni?!
-Egy teljesen biztos...A One Direction nem fog feloszlani...-mosolyogva mondta a mikrofonba Lou,de látszódott az arcán,hogy ahogy lelép a színpadról el fogja magát sírni...
-Gondolom a rajongóknak és a családotoknak köszönitek a támogatást...-szólalt meg mosolyogva a műsorvezető.
-Én másnak is...-vette el tőle a mikrofont Niall...-A legjobban a barátnőmnek köszönöm,hiszen neki sem úgy alakult az élete,ez a négy hónap alatt,ahogyan kellett volna,viszont ő erős maradt,és támogatott...és nem csak engem,hanem az egész bandát...-szólalt meg Niall el-el csukló hangon,majd rám nézett...teljesen elérzékenyültem...-na meg persze a tesója Tom is...-mosolyodott el mellettem Tom,majd állva megtapsoltuk a fiúkat...Miután vége lett,gyorsan a fiúk öltözője felé vettük az irányt...
-Lea!Tom!-jött oda hozzánk sírva Louis...
-Ajj nagyfiú...gyere ide!-öleltem meg.-Nincs semmi baj!-simogattam a hátát...
-Lea...add Louist...innentől átveszem...inkább az uradat vedd kezelésbe...enyhén ő is ki van borulva...-mondta Tom,majd egy puszit nyomott a fejemre.
-Niall!-szólaltam meg aggódva,majd tekintetemet a sarokban síró fiúra szegeztem...-Niall...kérlek...nézz rám!-ültem le mellé...Az említett személy lassan rám nézett a pirosra kisírt szemeivel...
-Sajnálom Lea...-nézett rám könnyes szemekkel.
-Niall...mit?!-néztem rá értetlenkedve.
-Hogy te támogattál...én meg még megnyerni sem voltam képes...-hajtotta le a fejét...
-Na gyere...-fogtam meg a karjánál fogva,majd Tom elé léptem...-elmegyek Niallel sétálni...oké?!-néztem rá mosolyogva.
-Persze...,én meg meglátogatom Gracet...-mondta egy nagy mosoly kíséretében...-ne vigyelek el titeket...?!Kocsival vagyok...-nézett ránk kérdően...
-Nem...nem kell...-öleltem magamhoz szorosan Tomot...-Szeretlek,te vagy a világ legjobb tesója...-suttogtam a mellkasába,majd éreztem,hogy erősebben szorít magához...
-Én is téged húgi...-mosolyodott el,majd adott egy puszit az arcomra...
-Na sziasztok...-köszöntünk egyszerre,majd Tom elindult a velünk ellentétes irányban lévő parkolóhoz...Niallel mikor odaértünk a parkba kerestünk egy csendes kis eldugott helyet...
-Te mindent beleadtál...nem a te hibád...sőt nem is a fiúké...-törtem meg a köztünk lévő csendet...
-De...-nem hagytam,hogy végigmondja...megcsókoltam...mikor elváltak az ajkaink egy halvány mosolyt küldött felém...
-Remélem érthető voltam...-mosolyogtam rá...Körülbelül még 2 órán keresztül beszélgethettünk,majd megcsörrent a telefonom...-ismeretlen szám...-nézegettem a kijelzőjét...
-Add ide...-mosolyodott el Niall...-Hallo?!Nem,én a barátja vagyok...Hogy mi?!-hirtelen Niall arcáról lefagyott a mosoly,egy-két könnycseppet véltem felfedezni az arcán...-Igen...persze...-indulunk...viszlát!-majd lerakta.
-Mi...mi történt?!-néztem rá remegő ajkakkal mire ő csak magához szorított erősen...
-Ne félj...itt vagyok melletted...-suttogta a hajamba...,majd mondta,hogy maradjak itt,mindjárt értem jön Louissal...Egy-két perc múlva,már Louis autójában ültünk...,Louis arcán látszódott,hogy ő is tudja,hogy mi történt...
-Kérlek...-kezdtem el sírni...-mondjátok el mi történt...-már nem is sírtam,hanem zokogtam,mire Niall magához szorított...Egy öt perc múlva London legforgalmasabb kereszteződéséhez értünk...Louis leállította az autót,és a fejét a szirénázó mentők és rendőrök felé fordította,majd rá egy percre rám nézett könnyes szemekkel,majd kiszállt...Niallel mi is követtük a példáját...Ahogy közelítettünk a villogó járművek felé,egyre jobban remegtem az idegességtől...Majd mikor alig voltunk pár lépésre a totálisan összeroncsolódott autótól,megláttam a rendszámtábláját...-Ne...-nyögtem ki halkan...-az nem lehet...-kezdtek el folyni a könnyeim,majd megláttam a földön fekvő holttestet...Tiszta erőből kitéptem a karom Niall kezei közül,majd a meredt test mellé térdeltem...beigazolódott a félelmem...Tom volt az...-TOM!-ordítottam fel,majd a vállainál fogva kezdtem ráncigálni...-Ébredj fel!Ez rossz vicc!HALLOD?!Nem hagyhatsz itt...!Szükségem van rád!-egyre jobban zokogtam...Niall többször elpróbált onnan vinni,de feladta,majd sírva mellém ült,ahogyan Louis is...Nem akartam elhinni...a bátyám,akit imádtam,holtan feküdt előttem...Hirtelen anya hangját fedeztem fel...Tom másik oldalára letérdelt,majd csendben zokogni kezdett...Végem...ennyi...öljetek meg...Még öt percig ott zokogtam a halott bátyám testén,majd Niall arrébb vitt,Tomot pedig letakarták...
*Pár hónappal később*
Eltelt 4 hónap azóta,hogy megismerkedtem Niallel...Ez a négy hónap alatt sok minden megváltozott az életemben...anya és apa elváltak...apával azóta sem tartom a kapcsolatot...Emma 1 hónapja elköltözött Amerikába...viszont történtek jó dolgok is...a válásnak köszönhetően nagyon jóban lettem a bátyámmal...Lisa...Lisáról az ötödik szülinapja óta nem hallottam,ugyanis ő apához ragaszkodott...Anyának úgy éreztem,hogy már csak én és Tom tudunk segíteni...pozitív dolog az,hogy miután Emma elköltözött,Louis nagyon összetört,mert kiderült,hogy fülig szerelmes volt belé,viszont így sokkal jobban összekovácsolódtunk Louissal...,már ha lehetett ennél jobban...A gondolkodásomat egy kéz zavarta meg...
-Lea...figyelj már...most mondják ki,hogy ki jutott tovább a fináléba...-mondta Tom,majd idegesen visszafordult a színpad felé...
-És akik továbbjutottak a holnapi fináléba...-direkt húzta az időt a műsorvezető...-Az nem más,mint...
-Istenem bökd már ki...-szólaltam meg remegő hangon...
-Matt és Rebecca...-ordított bele a mikrofonba...-A verseny véget ért a One Direction számára...most nézzük meg a legvidámabb és legszebb pillanataikat...-miközben néztük a kis videót,a könnyeim elkezdtek folyni...
-Húgi...-ölelt meg Tom...-nyugi...-mosolyodott el...
-Fiúk...mit fogtok most tenni?!
-Egy teljesen biztos...A One Direction nem fog feloszlani...-mosolyogva mondta a mikrofonba Lou,de látszódott az arcán,hogy ahogy lelép a színpadról el fogja magát sírni...
-Gondolom a rajongóknak és a családotoknak köszönitek a támogatást...-szólalt meg mosolyogva a műsorvezető.
-Én másnak is...-vette el tőle a mikrofont Niall...-A legjobban a barátnőmnek köszönöm,hiszen neki sem úgy alakult az élete,ez a négy hónap alatt,ahogyan kellett volna,viszont ő erős maradt,és támogatott...és nem csak engem,hanem az egész bandát...-szólalt meg Niall el-el csukló hangon,majd rám nézett...teljesen elérzékenyültem...-na meg persze a tesója Tom is...-mosolyodott el mellettem Tom,majd állva megtapsoltuk a fiúkat...Miután vége lett,gyorsan a fiúk öltözője felé vettük az irányt...
-Lea!Tom!-jött oda hozzánk sírva Louis...
-Ajj nagyfiú...gyere ide!-öleltem meg.-Nincs semmi baj!-simogattam a hátát...
-Lea...add Louist...innentől átveszem...inkább az uradat vedd kezelésbe...enyhén ő is ki van borulva...-mondta Tom,majd egy puszit nyomott a fejemre.
-Niall!-szólaltam meg aggódva,majd tekintetemet a sarokban síró fiúra szegeztem...-Niall...kérlek...nézz rám!-ültem le mellé...Az említett személy lassan rám nézett a pirosra kisírt szemeivel...
-Sajnálom Lea...-nézett rám könnyes szemekkel.
-Niall...mit?!-néztem rá értetlenkedve.
-Hogy te támogattál...én meg még megnyerni sem voltam képes...-hajtotta le a fejét...
-Na gyere...-fogtam meg a karjánál fogva,majd Tom elé léptem...-elmegyek Niallel sétálni...oké?!-néztem rá mosolyogva.
-Persze...,én meg meglátogatom Gracet...-mondta egy nagy mosoly kíséretében...-ne vigyelek el titeket...?!Kocsival vagyok...-nézett ránk kérdően...
-Nem...nem kell...-öleltem magamhoz szorosan Tomot...-Szeretlek,te vagy a világ legjobb tesója...-suttogtam a mellkasába,majd éreztem,hogy erősebben szorít magához...
-Én is téged húgi...-mosolyodott el,majd adott egy puszit az arcomra...
-Na sziasztok...-köszöntünk egyszerre,majd Tom elindult a velünk ellentétes irányban lévő parkolóhoz...Niallel mikor odaértünk a parkba kerestünk egy csendes kis eldugott helyet...
-Te mindent beleadtál...nem a te hibád...sőt nem is a fiúké...-törtem meg a köztünk lévő csendet...
-De...-nem hagytam,hogy végigmondja...megcsókoltam...mikor elváltak az ajkaink egy halvány mosolyt küldött felém...
-Remélem érthető voltam...-mosolyogtam rá...Körülbelül még 2 órán keresztül beszélgethettünk,majd megcsörrent a telefonom...-ismeretlen szám...-nézegettem a kijelzőjét...
-Add ide...-mosolyodott el Niall...-Hallo?!Nem,én a barátja vagyok...Hogy mi?!-hirtelen Niall arcáról lefagyott a mosoly,egy-két könnycseppet véltem felfedezni az arcán...-Igen...persze...-indulunk...viszlát!-majd lerakta.
-Mi...mi történt?!-néztem rá remegő ajkakkal mire ő csak magához szorított erősen...
-Ne félj...itt vagyok melletted...-suttogta a hajamba...,majd mondta,hogy maradjak itt,mindjárt értem jön Louissal...Egy-két perc múlva,már Louis autójában ültünk...,Louis arcán látszódott,hogy ő is tudja,hogy mi történt...
-Kérlek...-kezdtem el sírni...-mondjátok el mi történt...-már nem is sírtam,hanem zokogtam,mire Niall magához szorított...Egy öt perc múlva London legforgalmasabb kereszteződéséhez értünk...Louis leállította az autót,és a fejét a szirénázó mentők és rendőrök felé fordította,majd rá egy percre rám nézett könnyes szemekkel,majd kiszállt...Niallel mi is követtük a példáját...Ahogy közelítettünk a villogó járművek felé,egyre jobban remegtem az idegességtől...Majd mikor alig voltunk pár lépésre a totálisan összeroncsolódott autótól,megláttam a rendszámtábláját...-Ne...-nyögtem ki halkan...-az nem lehet...-kezdtek el folyni a könnyeim,majd megláttam a földön fekvő holttestet...Tiszta erőből kitéptem a karom Niall kezei közül,majd a meredt test mellé térdeltem...beigazolódott a félelmem...Tom volt az...-TOM!-ordítottam fel,majd a vállainál fogva kezdtem ráncigálni...-Ébredj fel!Ez rossz vicc!HALLOD?!Nem hagyhatsz itt...!Szükségem van rád!-egyre jobban zokogtam...Niall többször elpróbált onnan vinni,de feladta,majd sírva mellém ült,ahogyan Louis is...Nem akartam elhinni...a bátyám,akit imádtam,holtan feküdt előttem...Hirtelen anya hangját fedeztem fel...Tom másik oldalára letérdelt,majd csendben zokogni kezdett...Végem...ennyi...öljetek meg...Még öt percig ott zokogtam a halott bátyám testén,majd Niall arrébb vitt,Tomot pedig letakarták...
DÍJ!
Szabályok:
1.Tedd ki a képet a blogodra!2.Köszönd meg annak akitől kaptad!
3. Küldd tovább azoknak a blog íróknak akik szerinted megérdemlik!
4. Hagyj megjegyzést a blogukon!
Akiknek küldeném:
1. http://www.blogger.com/profile/01667030920573023028 Fantasygirl
2. http://www.blogger.com/profile/04700686265281072071 Bettina
3. http://www.blogger.com/profile/08231139677886356302 Bori
:)) xx
1. http://www.blogger.com/profile/01667030920573023028 Fantasygirl
2. http://www.blogger.com/profile/04700686265281072071 Bettina
3. http://www.blogger.com/profile/08231139677886356302 Bori
:)) xx
2012. március 16., péntek
11.Fejezet
-Ehrm...-szólalt meg Tom,miközben kezében tartotta Lisát.
-Szia neked is...-szólaltam meg,majd leültem egy székre és a fejemet leraktam az asztalra...
-Öm sziasztok...-szólalt meg Niall...-Niall vagyok...-fogott kezet Tommal...
-Valamiért sejtettem...-szólalt meg Tom gúnyos hangon.Lisa eközben csendben nézett ki a fejéből és az ujját cumizta,majd egyszer csak megszólalt...
-Tom...éhes vagyok...-vágta mellkason az említett személyt...
-Jól van már...-rakta le a földre Lisát,aki odament Niall elé és nagy bociszemekkel ránézett...
-Igen?!-szólalt meg Niall mosolyogva.
-Te vagy Niall bácsi?!-kérdezte Lisa,még mindig tátott szájjal...
-Nem vagyok bácsi...csak simán Niall...-guggolt le Lisához mosolyogva...
-Ahh...-mosolyodtam el,mire Niall rám nézett...-semmisemmi,csak olyan édesek vagytok...-vörösödtem el,mire Niall az ölébe húzott...így Lisa előttünk állt,Niall törökülésben ült a konyhának a padlóján,én meg az ölében...
-Itt a ka...-hirtelen elnémult Tom...-szerintem ezt nem kéne Lisa előtt...-mondta,majd felkapta az említett személyt és kisétált a konyhából.
-Utál engem...-hajtotta a fejét a vállamra Niall...
-Nem...csak...
-Csak?!-hallottam ahogyan sóhajt egy nagyot,majd jobban magához szorított.
-Meg kell,hogy szokjon...-fordítottam a fejemet Niall felé,majd megpusziltam az arcát...-Na gyere...-álltam fel,majd magam után húztam az emeletre...Mikor elsétáltunk Tom szobája előtt,láttam,hogy nagyban Barbie babázik Lisával,majd mikor meglátott minket szúrós tekintettel nézett Niallre...Mikor beértünk a szobámba,szó szerint rádőltem az ágyamra...
-Nem rég keltél fel,és már megint fáradt vagy?!-dőlt mellém Niall mosolyogva...Már nyitottam a számat,hogy elküldjem melegebb éghajlatra,de Louis megzavart...
-Lea!-kiabálta el magát.
-Mi az?!-ültem fel törökülésben az ágyamon.
-Ott felejtettél engem a nappaliban...-nyávogta lányos hangon...
-Louis...-szólaltam meg el-elcsukló hangon a röhögés miatt...-feltaláltál a szobámba...Nem?!-nyújtottam ki a nyelvemet rá,mire ő odasétált hozzám és rám feküdt...
-Kapd be...-kacsintott rám,majd megpuszilta a homlokomat.
-Igazán díjaznám azt,hogy ha leszállnál Leáról...-ült fel Niall is.
-Egy pillanat...-mondta Lou,majd ráült a csípőmre...-Tudod Lea...az,hogy összejöttél Niallel,remélem nem azt jelenti,hogy Emmát és engem eldobsz magadtól...-nézett rám komolyan...
-Olyan hülye vagy...-ültem fel,majd megöleltem Louist...-nem foglak soha elhagyni titeket...-suttogtam bele a mellkasába,mire ő erősebben magához szorított...
-Na...nem zavarok tovább...-állt fel hirtelen.-Ha bármi kellene,akkor a szomszédban megtaláltok...-mosolyodott el,majd elment...Niall visszahúzott maga mellé,majd megcsókolt...
-Szeretlek...-suttogta...
-Szeretlek...-mosolyodtam el,majd megcsókoltam...
-Niall!-jött be kiabálva a szobámba Tom.
-Igen?!-ült fel megrémülve az ágyamon...
-Remélem tudod,hogy ha bármi baja lesz a húgomnak,és nem érdekel,hogy te voltál-e a hibás...,ugyanis kötelességed vigyáznod rá...szóval...ha bármi baja esik,remélem,hogy tudod,hogy neked kétszer jobban fog fájni...-kacsintott rá nyugodtan.
-TOM!-ordítottam el magamat...
-Húgi...nyugi...-nézett rám mosolyogva,majd kiment a szobámból...Niall elhúzódott az ágy szélére...látszott rajta,hogy nagyon megijedt...
-Niall nyugi...-öleltem meg hátulról...
-Szia neked is...-szólaltam meg,majd leültem egy székre és a fejemet leraktam az asztalra...
-Öm sziasztok...-szólalt meg Niall...-Niall vagyok...-fogott kezet Tommal...
-Valamiért sejtettem...-szólalt meg Tom gúnyos hangon.Lisa eközben csendben nézett ki a fejéből és az ujját cumizta,majd egyszer csak megszólalt...
-Tom...éhes vagyok...-vágta mellkason az említett személyt...
-Jól van már...-rakta le a földre Lisát,aki odament Niall elé és nagy bociszemekkel ránézett...
-Igen?!-szólalt meg Niall mosolyogva.
-Te vagy Niall bácsi?!-kérdezte Lisa,még mindig tátott szájjal...
-Nem vagyok bácsi...csak simán Niall...-guggolt le Lisához mosolyogva...
-Ahh...-mosolyodtam el,mire Niall rám nézett...-semmisemmi,csak olyan édesek vagytok...-vörösödtem el,mire Niall az ölébe húzott...így Lisa előttünk állt,Niall törökülésben ült a konyhának a padlóján,én meg az ölében...
-Itt a ka...-hirtelen elnémult Tom...-szerintem ezt nem kéne Lisa előtt...-mondta,majd felkapta az említett személyt és kisétált a konyhából.
-Utál engem...-hajtotta a fejét a vállamra Niall...
-Nem...csak...
-Csak?!-hallottam ahogyan sóhajt egy nagyot,majd jobban magához szorított.
-Meg kell,hogy szokjon...-fordítottam a fejemet Niall felé,majd megpusziltam az arcát...-Na gyere...-álltam fel,majd magam után húztam az emeletre...Mikor elsétáltunk Tom szobája előtt,láttam,hogy nagyban Barbie babázik Lisával,majd mikor meglátott minket szúrós tekintettel nézett Niallre...Mikor beértünk a szobámba,szó szerint rádőltem az ágyamra...
-Nem rég keltél fel,és már megint fáradt vagy?!-dőlt mellém Niall mosolyogva...Már nyitottam a számat,hogy elküldjem melegebb éghajlatra,de Louis megzavart...
-Lea!-kiabálta el magát.
-Mi az?!-ültem fel törökülésben az ágyamon.
-Ott felejtettél engem a nappaliban...-nyávogta lányos hangon...
-Louis...-szólaltam meg el-elcsukló hangon a röhögés miatt...-feltaláltál a szobámba...Nem?!-nyújtottam ki a nyelvemet rá,mire ő odasétált hozzám és rám feküdt...
-Kapd be...-kacsintott rám,majd megpuszilta a homlokomat.
-Igazán díjaznám azt,hogy ha leszállnál Leáról...-ült fel Niall is.
-Egy pillanat...-mondta Lou,majd ráült a csípőmre...-Tudod Lea...az,hogy összejöttél Niallel,remélem nem azt jelenti,hogy Emmát és engem eldobsz magadtól...-nézett rám komolyan...
-Olyan hülye vagy...-ültem fel,majd megöleltem Louist...-nem foglak soha elhagyni titeket...-suttogtam bele a mellkasába,mire ő erősebben magához szorított...
-Na...nem zavarok tovább...-állt fel hirtelen.-Ha bármi kellene,akkor a szomszédban megtaláltok...-mosolyodott el,majd elment...Niall visszahúzott maga mellé,majd megcsókolt...
-Szeretlek...-suttogta...
-Szeretlek...-mosolyodtam el,majd megcsókoltam...
-Niall!-jött be kiabálva a szobámba Tom.
-Igen?!-ült fel megrémülve az ágyamon...
-Remélem tudod,hogy ha bármi baja lesz a húgomnak,és nem érdekel,hogy te voltál-e a hibás...,ugyanis kötelességed vigyáznod rá...szóval...ha bármi baja esik,remélem,hogy tudod,hogy neked kétszer jobban fog fájni...-kacsintott rá nyugodtan.
-TOM!-ordítottam el magamat...
-Húgi...nyugi...-nézett rám mosolyogva,majd kiment a szobámból...Niall elhúzódott az ágy szélére...látszott rajta,hogy nagyon megijedt...
-Niall nyugi...-öleltem meg hátulról...
10.Fejezet
-Jó reggelt!Lányok,hasatokra süt a nap!-ébresztgetett minket anya...
-Mi?!Menyi az idő?!-szólaltam meg nyűgösen csukott szemmel...
-Délután 4 óra van...átaludtátok az egész napot...-nevetett fel...-viszont nagyon édesen aludtatok...-mondta,közben Lisát is felkeltette...-Ja amúgy valami Niall volt itt,és miután megmutattam neki,hogy alszol írt neked valami levelet,majd mondta,hogy hívjam fel,ha felébredtél...
-Ugye nem fogod felhívni anyu?!-ültem fel hirtelen az ágyamban.
-Öm...már egy 5 perce felhívtam...-mosolyodott el zavarodottan,majd kiment a szobámból Lisával együtt...Rögtön odamásztam az íróasztalomhoz,amin a levél pihent.A vérnyomásom a szokásosnál kétszer nagyobb volt...
"Kedves Lea!
Úgy látom elég fáradt lehettél már...,csak azért jöttem,mert 2 napra kimozdulhatunk a házból és hiányoztál...A másik dolgot személyesen mondom el.Mikor ezt olvasod,valószínűleg,már felkeltél...öhm na jó...ez nagy hülyeség volt...Na de abbahagyom az irkálást,mert a bátyád,már elég furcsán néz rám...Szóval majd találkozunk!Szia!xoxo
Ui.:Álmodban is irtózatosan jól csókolsz!!!:$ xxx"
Miután elolvastam a levelet,kész voltam...megerősödött bennem az az érzés,hogy meg kell szereznem...Majd hirtelen valaki megköszörülte mögöttem a torkát...persze nagyon megijedtem...
-Bocsi Lea...nem direkt volt...-szólalt meg egy ismerős hang.Mikor megfordultam Niallel találtam magamat szembe,aki mielőtt bármit is reagálhattam volna megcsókolt...-Lea Parker...-tolt el magától annyira,hogy a szemembe nézhessen...-lennél a barátnőm?!-mosolyodott el.
-Úristen!Igen!-ugrottam a nyakába,mire ő úgy csókolt meg,mint még soha senki...
-Szeretlek...-döntötte a homlokát a homlokomnak...
-Szeretlek...-megcsókoltam...Vagy már 2 órája beszélgethettünk,amikor a gyomrom hangosan korgott egyet...
-Éhes vagy?!-kérdezte mosolyogva...
-Ma még nem ettem semmit sem...-fogtam meg a hasamat.
-Na gyere!-fogta meg a kezemet,majd lehúzott a konyhába...
-Te honnan tudod,hogy hol van a konyha?!-néztem rá mosolyogva.
-Anyukád körbevezetett a házban...-mondta nevetve Niall.
-Jaaa...-nevettem fel...-neked is csináljak egy szendvicset?!
-Lééégyszi!-mondta egy hatalmas vigyorral a fején...,így gyorsan összedobtam két szendvicset...Miután elpusztítottuk a szendvicseket,gyorsan elmosogattam...
-Köszönöm...-karolta át Niall a derekamat,majd miután csengettek,csak egy puszit nyomott az arcomra...Második próbálkozásra bírtam kinyitni az ajtót...
-Leeeea!-ugrott a nyakamba Lou...Niall persze az ordításra odajött és mögém állt...Louis arcán hirtelen egy orbitális nagy mosoly keletkezett...-Csak nem?!-mi csak bólogattunk...-Gratulálok!-ölelt meg minket...
-Köszi...-mondtuk egyszerre...
-Na de be is mehetek?!Vagy kint álljak az ajtóban?!-kezdett el röhögni Louis...
-Gyere te nyomi...-nevettem el a végét.Hirtelen anya jelent meg a nappali ajtajában...
-AAAANNEEEE!-ordította el magát Louis,majd megölelte anyát...Niall bambán nézte Louist...
-18 éve ismerik egymást...-nevettem el magamat,majd Niall megcsókolt...
-Úristen!Lea megcsalsz?!-sikítozott Louis...Egy halk sóhaj keretében elváltak ajkaink...
-Lou...nyugodj le!-öleltem meg,majd azt éreztem,hogy Niall átkarolja a derekamat...
-Olyan aranyosak vagytok...-mondta anya,majd eltűnt a konyhában,Niall meg mosolyogva megcsókolt..
-Mi?!Menyi az idő?!-szólaltam meg nyűgösen csukott szemmel...
-Délután 4 óra van...átaludtátok az egész napot...-nevetett fel...-viszont nagyon édesen aludtatok...-mondta,közben Lisát is felkeltette...-Ja amúgy valami Niall volt itt,és miután megmutattam neki,hogy alszol írt neked valami levelet,majd mondta,hogy hívjam fel,ha felébredtél...
-Ugye nem fogod felhívni anyu?!-ültem fel hirtelen az ágyamban.
-Öm...már egy 5 perce felhívtam...-mosolyodott el zavarodottan,majd kiment a szobámból Lisával együtt...Rögtön odamásztam az íróasztalomhoz,amin a levél pihent.A vérnyomásom a szokásosnál kétszer nagyobb volt...
"Kedves Lea!
Úgy látom elég fáradt lehettél már...,csak azért jöttem,mert 2 napra kimozdulhatunk a házból és hiányoztál...A másik dolgot személyesen mondom el.Mikor ezt olvasod,valószínűleg,már felkeltél...öhm na jó...ez nagy hülyeség volt...Na de abbahagyom az irkálást,mert a bátyád,már elég furcsán néz rám...Szóval majd találkozunk!Szia!xoxo
Ui.:Álmodban is irtózatosan jól csókolsz!!!:$ xxx"
Miután elolvastam a levelet,kész voltam...megerősödött bennem az az érzés,hogy meg kell szereznem...Majd hirtelen valaki megköszörülte mögöttem a torkát...persze nagyon megijedtem...
-Bocsi Lea...nem direkt volt...-szólalt meg egy ismerős hang.Mikor megfordultam Niallel találtam magamat szembe,aki mielőtt bármit is reagálhattam volna megcsókolt...-Lea Parker...-tolt el magától annyira,hogy a szemembe nézhessen...-lennél a barátnőm?!-mosolyodott el.
-Úristen!Igen!-ugrottam a nyakába,mire ő úgy csókolt meg,mint még soha senki...
-Szeretlek...-döntötte a homlokát a homlokomnak...
-Szeretlek...-megcsókoltam...Vagy már 2 órája beszélgethettünk,amikor a gyomrom hangosan korgott egyet...
-Éhes vagy?!-kérdezte mosolyogva...
-Ma még nem ettem semmit sem...-fogtam meg a hasamat.
-Na gyere!-fogta meg a kezemet,majd lehúzott a konyhába...
-Te honnan tudod,hogy hol van a konyha?!-néztem rá mosolyogva.
-Anyukád körbevezetett a házban...-mondta nevetve Niall.
-Jaaa...-nevettem fel...-neked is csináljak egy szendvicset?!
-Lééégyszi!-mondta egy hatalmas vigyorral a fején...,így gyorsan összedobtam két szendvicset...Miután elpusztítottuk a szendvicseket,gyorsan elmosogattam...
-Köszönöm...-karolta át Niall a derekamat,majd miután csengettek,csak egy puszit nyomott az arcomra...Második próbálkozásra bírtam kinyitni az ajtót...
-Leeeea!-ugrott a nyakamba Lou...Niall persze az ordításra odajött és mögém állt...Louis arcán hirtelen egy orbitális nagy mosoly keletkezett...-Csak nem?!-mi csak bólogattunk...-Gratulálok!-ölelt meg minket...
-Köszi...-mondtuk egyszerre...
-Na de be is mehetek?!Vagy kint álljak az ajtóban?!-kezdett el röhögni Louis...
-Gyere te nyomi...-nevettem el a végét.Hirtelen anya jelent meg a nappali ajtajában...
-AAAANNEEEE!-ordította el magát Louis,majd megölelte anyát...Niall bambán nézte Louist...
-18 éve ismerik egymást...-nevettem el magamat,majd Niall megcsókolt...
-Úristen!Lea megcsalsz?!-sikítozott Louis...Egy halk sóhaj keretében elváltak ajkaink...
-Lou...nyugodj le!-öleltem meg,majd azt éreztem,hogy Niall átkarolja a derekamat...
-Olyan aranyosak vagytok...-mondta anya,majd eltűnt a konyhában,Niall meg mosolyogva megcsókolt..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)