15.Fejezet

A fiúk egész vacsora közben csak velem és anyával foglalkoztak...Louis miután látta,hogy ez engem kezd kissé idegesíteni,rögtön témát váltott...
-Emma hol van?!-nézett először a fiúkra,majd rám.
-Gondolom Amerikában...-szólalt meg Harry teli szájjal.
-Ki kell.hogy ábrándítsalak cukorborsó...több,mint 3 hete itthon van...-szólalt meg Lou.
-Akkor Doncasterben...-kacsintott rá Harry.
-Harry...légyszív...-nem hagytam,hogy befejezze...
-Szia Emma...igen...gyorsan...életmentő lennél...nem...nem számomra,majd rájössz...siess!Szia!...-raktam le a telefonomat,mire Lou egy hangos csattanással lefejelte az asztalt...-Szívesen!-mosolyodtam el,mire ő csak bemutatott...Rá egy percre,már széles mosollyal köszöntötte a fiúkat Emma...
-Szia Louis...-ölelte szorosan magához,majd adott neki egy puszit Emma...,mire Lou feje tiszta vörös lett...
-Lea...-szólalt meg hirtelen Niall.-Minden rendben?!-nézett rám aggódva...én nem válaszoltam semmit sem,hanem csak némán bólogattam...-Megint ő jár a fejedben?!-nézett rám aggódva...Pár könnycsepp hagyta el a szememet,mire Niall felállt az asztaltól...-Na gyere...-segített felállni,majd felmentünk a szobámba...-Lea...-ölelt szorosan magához...-kérlek...ne sírj...-simogatta a hátamat...Akármennyire is meg akartam köszönni neki,nem tudtam,mert nem jött ki hang a torkomon...Már egy 5 perce ölelgethetett Niall,amikor kinyílt a szobám ajtaja...
-Minden rendben?!-kérdezte Harry...a vérvörösre sírt szemeimet az ajtó felé emeltem és csak akkor láttam,hogy mindenki ott van.
-Per...per..persze...-szólaltam meg el-elcsukló hangon a sírástól,mire Niall még erősebben szorított magához...a csontjaimat lassan már összeroppantotta,de nem érdekelt...,hiszen ebben a pillanatban,még ez is jól esett...
-Lea...-léptek oda mellénk a fiúk,plusz Emma...-mi mindig melletted leszünk...-mondták,majd egyszerre megöleltek...Mikor elengedtek,anyát az ajtóban véltem felfedezni...egy halvány mosoly volt az arcán...
-Köszönöm...-súgtam bele Niall mellkasába,adtam egy puszit a szájára,majd odamentem anyához és szorosan magamhoz öleltem.Éreztem ,hogy lassan átázik a vállamnál a pólóm,de nem érdekelt...-Szeretlek...-mondtam anyának,mire egy puszit nyomott a fejemre...A nap többi részét mind a heten a szobámban töltöttük...10 óra körül csengőszóra lettünk figyelmesek...
-Majd én kinyitom!-szólalt meg Niall.
-Várj megyek én is...-ment utána Harry...Miután már 10 perce nem volt semmi hírünk a fiúkról,utánuk mentem...Az előtérbe érve lefagytam...
-Te mit keresel itt?!-sziszegtem ki a fogaim között..
-Lea...én nem akartam...-szólalt meg a nem kívánatos illető...
-Utállak!Érted?!Tűnj el az életemből!-ordítoztam,mire a többiek lefutottak az emeletről...,miután anya meglátta apát Lisával a kezében,hirtelen falfehér lett...
-Anya!-kiáltotta el magát Lisa,majd odafutott hozzá...Szorosan magához szorította Lisát anya...én csak ott álltam és farkasszemet néztem az apámmal...egy ideig még állta a tekintetemet,majd lehajtotta a fejét...
-Gondoltam...-szólaltam meg gúnyosan,majd megöleltem Lisát és elhagytam a helységet...A szobámba érve bevágtam magam mögött az ajtót,majd sírva borultam az ágyamra...Lentről kiabálásokat hallottam...,de most nem érdekelt ez sem...csak sírni akartam...
-Lea...-jött be Lou a szobámba...-beszéltem vele...