13.Fejezet

1 hét telt el a tragédia óta...Anya mellől Jay,mellőlem meg Louis és Niall nem mozdul...Tisztában vagyok vele,hogy nekik ez ugyanúgy fáj,mint nekem,de ők "csak" a haverjukat veszítették el...én pedig a bátyámat...Ma még többet sírtam,mint eddig valaha...tegnap volt a temetés...a fájdalom,amit a szívemben éreztem enyhült,viszont egy nagy üresség maradt helyette...,ami sokkal rosszabb volt...
-Lea...-jött be egy tálcával a kezében Louis...-hoztam neked reggelit...-mondta és próbált egy halvány mosolyt csalni az arcára...
-Köszönöm...-mondtam alig hallhatóan...
-Kicsim....felhúzom a redőnyt...oké?!-nézett rám könyörögve Niall,ugyanis 1 hete ülök csendben,lehúzott redőnyökkel ebben a szobában...
-Ne...-hajtottam le a fejemet...
-Lea...jót tenne neked egy kis D-vitamin...-ült le mellém Louis...,majd átkarolta a vállamat...igaza volt...1 hete nem láttam már napfényt...tegnap ugyanis szakadt az eső...
-Oké...-suttogtam halkan,majd Niall felhúzta a redőnyöket....Már el is felejtettem,hogy milyen színű a szobám...
-Köszönöm...-jött oda mellém aggódva Niall,majd megpuszilt...Na igen...1 hete kaptam tőle utoljára csókot...,érzem,hogy minden egyes pillanatban késztetést érez az iránt,hogy megcsókoljon,de nem mer...fél a reakciómtól...Nagy csend lett hirtelen a szobámban...,amikor egyszer csak az ajtó nyikorgására lettünk figyelmesek...
-Sziasztok...-köszönt kisírt szemekkel Emma,mire én felpattantam a helyemről és sírva a nyakába ugrottam...-Sajnálom,hogy nem tudtam tegnap jönni...-kezdett el jobban zokogni,mire erősebben szorítottam magamhoz...-részvétem...-suttogta,majd megpuszilta az arcomat...Láttam rajta,hogy már csak percek kérdése és elájul...,de szerencsére Louis elkapta,mielőtt a földre esett volna...egy tíz perc múlva ébredt fel...
-Minden rendben?!-néztem rá aggódva...mire ő bólintott egyet...
-Mennyi időre jöttél?!-törte meg az időközben közénk álló csendet Louis...
-Pár nap...-Louis arcán ugyanazt láttam,mint ami most az én arcomon is látható volt...szomorúságot...,de meglepetésünkre Emma folytatta...-vagy pár hónap...esetleg év,vagy évtized...-egy halvány mosoly jelent meg az arcán,majd először megölelt engem,majd Louist...Mikor eltávolodtak egymástól,Louis egy halvány mosoly keretében nyomott egy puszit az arcára...
-Akkor a rettenthetetlen nagy hármas újra együtt van?!-karolta át a derekamat Niall...
-Igen...-vágtuk rá,egy halvány mosoly kíséretében...
-Louis!Emma!Gyertek le...!-kiabált fel Jay.
-Megyünk!-kiáltották vissza,majd megöleltek...Miután kiléptek az ajtón...pár perces kínos csend keletkezett köztem és Niall között...
-Szeretlek...-törte meg végül Niall a csendet,majd egy lágy csókot adott az ajkaimra.
-Szeretlek....-szorítottam magamhoz erősen...,majd elkezdtem enni a reggelit,amit Lou készített nekem...Niall kiskutyaszemekkel nézett rám,így adtam neki is egy szendvicset...-Hol vannak ilyen sokáig Louisék?!-néztem Niallre.
-Nem tudom...-mondta,majd egy fél órás győzködés után,miután meggyőztem arról,hogy semmilyen hülyeséget nem óhajtok végrehajtani...,lement...Egy 5 perc múlva már trappolt is felfele a lépcsőn...-Boltba mentek mind a négyen...-mondta,majd nyomott egy puszit a fejemre...
-Oké...-mondtam,majd átfordultam a hasamra,és a fejemet beraktam a párnám alá...hirtelen Niall  kezeit éreztem a hátamon,ahogyan gyengéden simogatta velük a sajgó testrészemet...
-Még mindig fáj?!-nézett rám,miután levette a párnát a fejemről...
-Honnan tudtad,hogy...-nem bírtam befejezni,mert megcsókolt...
-A kérdésemre válaszolj...-az arcán egy aranyos mosoly jelent meg...
Nem...-mosolyodtam el,majd megcsókoltam...-Köszönöm...