10.Fejezet

-Jó reggelt!Lányok,hasatokra süt a nap!-ébresztgetett minket anya...
-Mi?!Menyi az idő?!-szólaltam meg nyűgösen csukott szemmel...
-Délután 4 óra van...átaludtátok az egész napot...-nevetett fel...-viszont nagyon édesen aludtatok...-mondta,közben Lisát is felkeltette...-Ja amúgy valami Niall volt itt,és miután megmutattam neki,hogy alszol írt neked valami levelet,majd mondta,hogy hívjam fel,ha felébredtél...
-Ugye nem fogod felhívni anyu?!-ültem fel hirtelen az ágyamban.
-Öm...már egy 5 perce felhívtam...-mosolyodott el zavarodottan,majd kiment a szobámból Lisával együtt...Rögtön odamásztam az íróasztalomhoz,amin a levél pihent.A vérnyomásom a szokásosnál kétszer nagyobb volt...
"Kedves Lea!
Úgy látom elég fáradt lehettél már...,csak azért jöttem,mert 2 napra kimozdulhatunk a házból és hiányoztál...A másik dolgot személyesen mondom el.Mikor ezt olvasod,valószínűleg,már felkeltél...öhm na jó...ez nagy hülyeség volt...Na de abbahagyom az irkálást,mert a bátyád,már elég furcsán néz rám...Szóval majd találkozunk!Szia!xoxo
Ui.:Álmodban is irtózatosan jól csókolsz!!!:$ xxx"
Miután elolvastam a levelet,kész voltam...megerősödött bennem az az érzés,hogy meg kell szereznem...Majd hirtelen valaki megköszörülte mögöttem a torkát...persze nagyon megijedtem...
-Bocsi Lea...nem direkt volt...-szólalt meg egy ismerős hang.Mikor megfordultam Niallel találtam magamat szembe,aki mielőtt bármit is reagálhattam volna megcsókolt...-Lea Parker...-tolt el magától annyira,hogy a szemembe nézhessen...-lennél a barátnőm?!-mosolyodott el.
-Úristen!Igen!-ugrottam a nyakába,mire ő úgy csókolt meg,mint még soha senki...
-Szeretlek...-döntötte a homlokát a homlokomnak...
-Szeretlek...-megcsókoltam...Vagy már 2 órája beszélgethettünk,amikor a gyomrom hangosan korgott egyet...
-Éhes vagy?!-kérdezte mosolyogva...
-Ma még nem ettem semmit sem...-fogtam meg a hasamat.
-Na gyere!-fogta meg a kezemet,majd lehúzott a konyhába...
-Te honnan tudod,hogy hol van a konyha?!-néztem rá mosolyogva.
-Anyukád körbevezetett a házban...-mondta nevetve Niall.
-Jaaa...-nevettem fel...-neked is csináljak egy szendvicset?!
-Lééégyszi!-mondta egy hatalmas vigyorral a fején...,így gyorsan összedobtam két szendvicset...Miután elpusztítottuk a szendvicseket,gyorsan elmosogattam...
-Köszönöm...-karolta át Niall a derekamat,majd miután csengettek,csak egy puszit nyomott az arcomra...Második próbálkozásra bírtam kinyitni az ajtót...
-Leeeea!-ugrott a nyakamba Lou...Niall persze az ordításra odajött és mögém állt...Louis arcán hirtelen egy orbitális nagy mosoly keletkezett...-Csak nem?!-mi csak bólogattunk...-Gratulálok!-ölelt meg minket...
-Köszi...-mondtuk egyszerre...
-Na de be is mehetek?!Vagy kint álljak az ajtóban?!-kezdett el röhögni Louis...
-Gyere te nyomi...-nevettem el a végét.Hirtelen anya jelent meg a nappali ajtajában...
-AAAANNEEEE!-ordította el magát Louis,majd megölelte anyát...Niall bambán nézte Louist...
-18 éve ismerik egymást...-nevettem el magamat,majd Niall megcsókolt...
-Úristen!Lea megcsalsz?!-sikítozott Louis...Egy halk sóhaj keretében elváltak ajkaink...
-Lou...nyugodj le!-öleltem meg,majd azt éreztem,hogy Niall átkarolja a derekamat...
-Olyan aranyosak vagytok...-mondta anya,majd eltűnt a konyhában,Niall meg mosolyogva megcsókolt..