16.Fejezet

-Nem érdekel...-szólaltam meg a párnám alól.
-De Jeremy is itt van...-kezdte el simogatni a hátamat Lou,mire én felemeltem a fejemet.
-Mi...milyen Jeremy?!-néztem rá a kisírt szemeimmel.
-A te...-nem hagytam,hogy befejezze...
-Nem akarom tudni...-ültem fel az ágyamon és a térdemre hajtottam a fejemet,úgy sírtam.
-Lea...kérlek...-nézett rám Louis könyörögve...
-Louis...te vagy a legjobb barátom...légyszi ne tedd ezt velem!-borultam a nyakába...Hirtelen ajtónyikorgásra lettem figyelmes...
-Lea...-szólalt meg Niall sokkos állapotban.
-Niall,jól vagy?!-Niall csak bólogatott csendben...-Te remegsz...-engedtem el Louist,majd magamhoz szorítottam Niallt.
-Je...Jere...Jeremy keres téged!-suttogta Niall a hajamba.
-Ki a franc az a Jeremy?!-emeltem fel a fejemet,majd Niall szemébe néztem.
-Lea...az előbb akartam elmondani,de te nem hallgattál végig...-szólalt meg Louis.
-Bocsánat,de össze vagyok zavarodva...-hajtottam le a fejemet,mire a még mindig remegő Niall erősebben magához szorított,majd egy puszit nyomott a fejemre.
-Ez Lea szobája...-hallottam kintről Harry hangját.
-Nem merek bemenni...-szólalt meg egy számomra ismerős hang...nem bírtam tovább...kitéptem az ajtót,majd ledermedtem...
-To...To...Tom?!-halkan suttogtam el-elcsukló hangon.
-Neem...én Jeremy vagyok...-mondta a srác,majd hirtelen kezeket éreztem a vállamon.
-Niall...mondd meg neki,hogy ez rossz vicc!Vagy csak álmodom?!-kezdtem el sírni...
-Lea...-ölelt át Louis...-ő nem Tom...és nem...nem álmodsz...-suttogta a fülembe...
-Én vagyok a féltestvéred...-szólalt meg Jeremy.
-HOGY MIM?!-néztem rá nagy szemekkel.
-Lea...ú...úristen....végre előkerültél...engedd meg,hogy elmagyarázzam...-szólalt meg lihegve apa.
-Nem kell...azt hiszem értem...20 évvel ezelőtt anyát sikeresen megcsaltad,majd gondolom a másik nőt elhagytad,akkor jöttem én és amikor sokat veszekedtetek jött Lisa,hátha "megmenti" a családot címszóval...eltaláltam?!-szólaltam meg a könnyeimmel küszködve.
-Lea...én...
-Tom és én is imádtunk téged...,és te ezzel hálálod meg?!-kezdtek el folyni a könnyeim.
-Lea...hallgass meg...
-Nem érdekel!Érted?!Ami vel...
-Anyád és én újra összeköltözünk...újra minden a régi lesz...-szólalt meg ingerülten...
-Te csak azt hiszed...attól,hogy idehozod ezt a gyereket,mert hasonlít Tomra,nem lesz Tom itt...,sőt...számomra biztos,hogy csak rosszabb lesz....
-Lea...legalább próbáld meg...-szólalt meg Louis,majd magához szorított...-ha minden kötél szakad,akkor elköltözöl hozzám...-suttogta olyan halkan,hogy csak én halljam...
-Louis...nem tudom mi lenne velem nélküled...-szorítottam még erősebben magamhoz,majd a fejemet a mellkasába fúrtam...
-Beszélhetnék veled négyszemközt?!-nézett rám anya pirosra kisírt szemekkel...Nem válaszoltam semmit,csak bólintottam egyet...-A kedvemért fogadd vissza apádat,plusz Jeremyvel is próbálj meg kedvesebben viselkedni...
-Anya én próbálok,de...
-De...?!