11.Fejezet

-Ehrm...-szólalt meg Tom,miközben kezében tartotta Lisát.
-Szia neked is...-szólaltam meg,majd leültem egy székre és a fejemet leraktam az asztalra...
-Öm sziasztok...-szólalt meg Niall...-Niall vagyok...-fogott kezet Tommal...
-Valamiért sejtettem...-szólalt meg Tom gúnyos hangon.Lisa eközben csendben nézett ki a fejéből és az ujját cumizta,majd egyszer csak megszólalt...
-Tom...éhes vagyok...-vágta mellkason az említett személyt...
-Jól van már...-rakta le a földre Lisát,aki odament Niall elé és nagy bociszemekkel ránézett...
-Igen?!-szólalt meg Niall mosolyogva.
-Te vagy Niall bácsi?!-kérdezte Lisa,még mindig tátott szájjal...
-Nem vagyok bácsi...csak simán Niall...-guggolt le Lisához mosolyogva...
-Ahh...-mosolyodtam el,mire Niall rám nézett...-semmisemmi,csak olyan édesek vagytok...-vörösödtem el,mire Niall az ölébe húzott...így Lisa előttünk állt,Niall törökülésben ült a konyhának a padlóján,én meg az ölében...
-Itt a ka...-hirtelen elnémult Tom...-szerintem ezt nem kéne Lisa előtt...-mondta,majd felkapta az említett személyt és kisétált a konyhából.
-Utál engem...-hajtotta a fejét a vállamra Niall...
-Nem...csak...
-Csak?!-hallottam ahogyan sóhajt egy nagyot,majd jobban magához szorított.
-Meg kell,hogy szokjon...-fordítottam a fejemet Niall felé,majd megpusziltam az arcát...-Na gyere...-álltam fel,majd magam után húztam az emeletre...Mikor elsétáltunk Tom szobája előtt,láttam,hogy nagyban Barbie babázik Lisával,majd mikor meglátott minket szúrós tekintettel nézett Niallre...Mikor beértünk a szobámba,szó szerint rádőltem az ágyamra...
-Nem rég keltél fel,és már megint fáradt vagy?!-dőlt mellém Niall mosolyogva...Már nyitottam a számat,hogy elküldjem melegebb éghajlatra,de Louis megzavart...
-Lea!-kiabálta el magát.
-Mi az?!-ültem fel törökülésben az ágyamon.
-Ott felejtettél engem a nappaliban...-nyávogta lányos hangon...
-Louis...-szólaltam meg el-elcsukló hangon a röhögés miatt...-feltaláltál a szobámba...Nem?!-nyújtottam ki a nyelvemet rá,mire ő odasétált hozzám és rám feküdt...
-Kapd be...-kacsintott rám,majd megpuszilta a homlokomat.
-Igazán díjaznám azt,hogy ha leszállnál Leáról...-ült fel Niall is.
-Egy pillanat...-mondta Lou,majd ráült a csípőmre...-Tudod Lea...az,hogy összejöttél Niallel,remélem nem azt jelenti,hogy Emmát és engem eldobsz magadtól...-nézett rám komolyan...
-Olyan hülye vagy...-ültem fel,majd megöleltem Louist...-nem foglak soha elhagyni titeket...-suttogtam bele a mellkasába,mire ő erősebben magához szorított...
-Na...nem zavarok tovább...-állt fel hirtelen.-Ha bármi kellene,akkor a szomszédban megtaláltok...-mosolyodott el,majd elment...Niall visszahúzott maga mellé,majd megcsókolt...
-Szeretlek...-suttogta...
-Szeretlek...-mosolyodtam el,majd megcsókoltam...
-Niall!-jött be kiabálva a szobámba Tom.
-Igen?!-ült fel megrémülve az ágyamon...
-Remélem tudod,hogy ha bármi baja lesz a húgomnak,és nem érdekel,hogy te voltál-e a hibás...,ugyanis kötelességed vigyáznod rá...szóval...ha bármi baja esik,remélem,hogy tudod,hogy neked kétszer jobban fog fájni...-kacsintott rá nyugodtan.
-TOM!-ordítottam el magamat...
-Húgi...nyugi...-nézett rám mosolyogva,majd kiment a szobámból...Niall elhúzódott az ágy szélére...látszott rajta,hogy nagyon megijedt...
-Niall nyugi...-öleltem meg hátulról...