12.Fejezet

Nem szokásom kis bevezetőt írni-és nem is lesz-...Csak szeretném ajánlani,hogy hallgassátok közben ezt a számot : http://www.youtube.com/watch?v=HzC2-GJu1Q8&feature=bf_next&list=PLD9742EAE1B9DFD6F&lf=bf_play Jó olvasást! x

*Pár hónappal később*

Eltelt 4 hónap azóta,hogy megismerkedtem Niallel...Ez a négy hónap alatt sok minden megváltozott az életemben...anya és apa elváltak...apával azóta sem tartom a kapcsolatot...Emma 1 hónapja elköltözött Amerikába...viszont történtek jó dolgok is...a válásnak köszönhetően nagyon jóban lettem a bátyámmal...Lisa...Lisáról az ötödik szülinapja óta nem hallottam,ugyanis ő apához ragaszkodott...Anyának úgy éreztem,hogy már csak én és Tom tudunk segíteni...pozitív dolog az,hogy miután Emma elköltözött,Louis nagyon összetört,mert kiderült,hogy fülig szerelmes volt belé,viszont így sokkal jobban összekovácsolódtunk Louissal...,már ha lehetett ennél jobban...A gondolkodásomat egy kéz zavarta meg...
-Lea...figyelj már...most mondják ki,hogy ki jutott tovább a fináléba...-mondta Tom,majd idegesen visszafordult a színpad felé...
-És akik továbbjutottak a holnapi fináléba...-direkt húzta az időt a műsorvezető...-Az nem más,mint...
-Istenem bökd már ki...-szólaltam meg remegő hangon...
-Matt és Rebecca...-ordított bele a mikrofonba...-A verseny véget ért a One Direction számára...most nézzük meg a legvidámabb és legszebb pillanataikat...-miközben néztük a kis videót,a könnyeim elkezdtek folyni...
-Húgi...-ölelt meg Tom...-nyugi...-mosolyodott el...
-Fiúk...mit fogtok most tenni?!
-Egy teljesen biztos...A One Direction nem fog feloszlani...-mosolyogva mondta a mikrofonba Lou,de látszódott az arcán,hogy ahogy lelép a színpadról el fogja magát sírni...
-Gondolom a rajongóknak és a családotoknak köszönitek a támogatást...-szólalt meg mosolyogva a műsorvezető.
-Én másnak is...-vette el tőle a mikrofont Niall...-A legjobban a barátnőmnek köszönöm,hiszen neki sem úgy alakult az élete,ez a négy hónap alatt,ahogyan kellett volna,viszont ő erős maradt,és támogatott...és nem csak engem,hanem az egész bandát...-szólalt meg Niall el-el csukló hangon,majd rám nézett...teljesen elérzékenyültem...-na meg persze a tesója Tom is...-mosolyodott el mellettem Tom,majd állva megtapsoltuk a fiúkat...Miután vége lett,gyorsan a fiúk öltözője felé vettük az irányt...
-Lea!Tom!-jött oda hozzánk sírva Louis...
-Ajj nagyfiú...gyere ide!-öleltem meg.-Nincs semmi baj!-simogattam a hátát...
-Lea...add Louist...innentől átveszem...inkább az uradat vedd kezelésbe...enyhén ő is ki van borulva...-mondta Tom,majd egy puszit nyomott a fejemre.
-Niall!-szólaltam meg aggódva,majd tekintetemet a sarokban síró fiúra szegeztem...-Niall...kérlek...nézz rám!-ültem le mellé...Az említett személy lassan rám nézett a pirosra kisírt szemeivel...
-Sajnálom Lea...-nézett rám könnyes szemekkel.
-Niall...mit?!-néztem rá értetlenkedve.
-Hogy te támogattál...én meg még megnyerni sem voltam képes...-hajtotta le a fejét...
-Na gyere...-fogtam meg a karjánál fogva,majd Tom elé léptem...-elmegyek Niallel sétálni...oké?!-néztem rá mosolyogva.
-Persze...,én meg meglátogatom Gracet...-mondta egy nagy mosoly kíséretében...-ne vigyelek el titeket...?!Kocsival vagyok...-nézett ránk kérdően...
-Nem...nem kell...-öleltem magamhoz szorosan Tomot...-Szeretlek,te vagy a világ legjobb tesója...-suttogtam a mellkasába,majd éreztem,hogy erősebben szorít magához...
-Én is téged húgi...-mosolyodott el,majd adott egy puszit az arcomra...
-Na sziasztok...-köszöntünk egyszerre,majd Tom elindult a velünk ellentétes irányban lévő parkolóhoz...Niallel mikor odaértünk a parkba kerestünk egy csendes kis eldugott helyet...
-Te mindent beleadtál...nem a te hibád...sőt nem is a fiúké...-törtem meg a köztünk lévő csendet...
-De...-nem hagytam,hogy végigmondja...megcsókoltam...mikor elváltak az ajkaink egy halvány mosolyt küldött felém...
-Remélem érthető voltam...-mosolyogtam rá...Körülbelül még 2 órán keresztül beszélgethettünk,majd megcsörrent a telefonom...-ismeretlen szám...-nézegettem a kijelzőjét...
-Add ide...-mosolyodott el Niall...-Hallo?!Nem,én a barátja vagyok...Hogy mi?!-hirtelen Niall arcáról lefagyott a mosoly,egy-két könnycseppet véltem felfedezni az arcán...-Igen...persze...-indulunk...viszlát!-majd lerakta.
-Mi...mi történt?!-néztem rá remegő ajkakkal mire ő csak magához szorított erősen...
-Ne félj...itt vagyok melletted...-suttogta a hajamba...,majd mondta,hogy maradjak itt,mindjárt értem jön Louissal...Egy-két perc múlva,már Louis autójában ültünk...,Louis arcán látszódott,hogy ő is tudja,hogy mi történt...
-Kérlek...-kezdtem el sírni...-mondjátok el mi történt...-már nem is sírtam,hanem zokogtam,mire Niall magához szorított...Egy öt perc múlva London legforgalmasabb kereszteződéséhez értünk...Louis leállította az autót,és a fejét a szirénázó mentők és rendőrök felé fordította,majd rá egy percre rám nézett könnyes szemekkel,majd kiszállt...Niallel mi is követtük a példáját...Ahogy közelítettünk a villogó járművek felé,egyre jobban remegtem az idegességtől...Majd mikor alig voltunk pár lépésre a totálisan összeroncsolódott autótól,megláttam a rendszámtábláját...-Ne...-nyögtem ki halkan...-az nem lehet...-kezdtek el folyni a könnyeim,majd megláttam a földön fekvő holttestet...Tiszta erőből kitéptem a karom Niall kezei közül,majd a meredt test mellé térdeltem...beigazolódott a félelmem...Tom volt az...-TOM!-ordítottam fel,majd a vállainál fogva kezdtem ráncigálni...-Ébredj fel!Ez rossz vicc!HALLOD?!Nem hagyhatsz itt...!Szükségem van rád!-egyre jobban zokogtam...Niall többször elpróbált onnan vinni,de feladta,majd sírva mellém ült,ahogyan Louis is...Nem akartam elhinni...a bátyám,akit imádtam,holtan feküdt előttem...Hirtelen anya hangját fedeztem fel...Tom másik oldalára letérdelt,majd csendben zokogni kezdett...Végem...ennyi...öljetek meg...Még öt percig ott zokogtam a halott bátyám testén,majd Niall arrébb vitt,Tomot pedig letakarták...

DÍJ!

Köszönöm az első díjamat Alexa L. Wozde -nak.:)xx 

Szabályok:

1.Tedd ki a képet a blogodra!
2.Köszönd meg annak akitől kaptad!
3. Küldd tovább azoknak a blog íróknak akik szerinted megérdemlik!
4. Hagyj megjegyzést a blogukon!

Akiknek küldeném:
1. http://www.blogger.com/profile/01667030920573023028 Fantasygirl
2. http://www.blogger.com/profile/04700686265281072071 Bettina
3. http://www.blogger.com/profile/08231139677886356302 Bori

:)) xx

11.Fejezet

-Ehrm...-szólalt meg Tom,miközben kezében tartotta Lisát.
-Szia neked is...-szólaltam meg,majd leültem egy székre és a fejemet leraktam az asztalra...
-Öm sziasztok...-szólalt meg Niall...-Niall vagyok...-fogott kezet Tommal...
-Valamiért sejtettem...-szólalt meg Tom gúnyos hangon.Lisa eközben csendben nézett ki a fejéből és az ujját cumizta,majd egyszer csak megszólalt...
-Tom...éhes vagyok...-vágta mellkason az említett személyt...
-Jól van már...-rakta le a földre Lisát,aki odament Niall elé és nagy bociszemekkel ránézett...
-Igen?!-szólalt meg Niall mosolyogva.
-Te vagy Niall bácsi?!-kérdezte Lisa,még mindig tátott szájjal...
-Nem vagyok bácsi...csak simán Niall...-guggolt le Lisához mosolyogva...
-Ahh...-mosolyodtam el,mire Niall rám nézett...-semmisemmi,csak olyan édesek vagytok...-vörösödtem el,mire Niall az ölébe húzott...így Lisa előttünk állt,Niall törökülésben ült a konyhának a padlóján,én meg az ölében...
-Itt a ka...-hirtelen elnémult Tom...-szerintem ezt nem kéne Lisa előtt...-mondta,majd felkapta az említett személyt és kisétált a konyhából.
-Utál engem...-hajtotta a fejét a vállamra Niall...
-Nem...csak...
-Csak?!-hallottam ahogyan sóhajt egy nagyot,majd jobban magához szorított.
-Meg kell,hogy szokjon...-fordítottam a fejemet Niall felé,majd megpusziltam az arcát...-Na gyere...-álltam fel,majd magam után húztam az emeletre...Mikor elsétáltunk Tom szobája előtt,láttam,hogy nagyban Barbie babázik Lisával,majd mikor meglátott minket szúrós tekintettel nézett Niallre...Mikor beértünk a szobámba,szó szerint rádőltem az ágyamra...
-Nem rég keltél fel,és már megint fáradt vagy?!-dőlt mellém Niall mosolyogva...Már nyitottam a számat,hogy elküldjem melegebb éghajlatra,de Louis megzavart...
-Lea!-kiabálta el magát.
-Mi az?!-ültem fel törökülésben az ágyamon.
-Ott felejtettél engem a nappaliban...-nyávogta lányos hangon...
-Louis...-szólaltam meg el-elcsukló hangon a röhögés miatt...-feltaláltál a szobámba...Nem?!-nyújtottam ki a nyelvemet rá,mire ő odasétált hozzám és rám feküdt...
-Kapd be...-kacsintott rám,majd megpuszilta a homlokomat.
-Igazán díjaznám azt,hogy ha leszállnál Leáról...-ült fel Niall is.
-Egy pillanat...-mondta Lou,majd ráült a csípőmre...-Tudod Lea...az,hogy összejöttél Niallel,remélem nem azt jelenti,hogy Emmát és engem eldobsz magadtól...-nézett rám komolyan...
-Olyan hülye vagy...-ültem fel,majd megöleltem Louist...-nem foglak soha elhagyni titeket...-suttogtam bele a mellkasába,mire ő erősebben magához szorított...
-Na...nem zavarok tovább...-állt fel hirtelen.-Ha bármi kellene,akkor a szomszédban megtaláltok...-mosolyodott el,majd elment...Niall visszahúzott maga mellé,majd megcsókolt...
-Szeretlek...-suttogta...
-Szeretlek...-mosolyodtam el,majd megcsókoltam...
-Niall!-jött be kiabálva a szobámba Tom.
-Igen?!-ült fel megrémülve az ágyamon...
-Remélem tudod,hogy ha bármi baja lesz a húgomnak,és nem érdekel,hogy te voltál-e a hibás...,ugyanis kötelességed vigyáznod rá...szóval...ha bármi baja esik,remélem,hogy tudod,hogy neked kétszer jobban fog fájni...-kacsintott rá nyugodtan.
-TOM!-ordítottam el magamat...
-Húgi...nyugi...-nézett rám mosolyogva,majd kiment a szobámból...Niall elhúzódott az ágy szélére...látszott rajta,hogy nagyon megijedt...
-Niall nyugi...-öleltem meg hátulról...

10.Fejezet

-Jó reggelt!Lányok,hasatokra süt a nap!-ébresztgetett minket anya...
-Mi?!Menyi az idő?!-szólaltam meg nyűgösen csukott szemmel...
-Délután 4 óra van...átaludtátok az egész napot...-nevetett fel...-viszont nagyon édesen aludtatok...-mondta,közben Lisát is felkeltette...-Ja amúgy valami Niall volt itt,és miután megmutattam neki,hogy alszol írt neked valami levelet,majd mondta,hogy hívjam fel,ha felébredtél...
-Ugye nem fogod felhívni anyu?!-ültem fel hirtelen az ágyamban.
-Öm...már egy 5 perce felhívtam...-mosolyodott el zavarodottan,majd kiment a szobámból Lisával együtt...Rögtön odamásztam az íróasztalomhoz,amin a levél pihent.A vérnyomásom a szokásosnál kétszer nagyobb volt...
"Kedves Lea!
Úgy látom elég fáradt lehettél már...,csak azért jöttem,mert 2 napra kimozdulhatunk a házból és hiányoztál...A másik dolgot személyesen mondom el.Mikor ezt olvasod,valószínűleg,már felkeltél...öhm na jó...ez nagy hülyeség volt...Na de abbahagyom az irkálást,mert a bátyád,már elég furcsán néz rám...Szóval majd találkozunk!Szia!xoxo
Ui.:Álmodban is irtózatosan jól csókolsz!!!:$ xxx"
Miután elolvastam a levelet,kész voltam...megerősödött bennem az az érzés,hogy meg kell szereznem...Majd hirtelen valaki megköszörülte mögöttem a torkát...persze nagyon megijedtem...
-Bocsi Lea...nem direkt volt...-szólalt meg egy ismerős hang.Mikor megfordultam Niallel találtam magamat szembe,aki mielőtt bármit is reagálhattam volna megcsókolt...-Lea Parker...-tolt el magától annyira,hogy a szemembe nézhessen...-lennél a barátnőm?!-mosolyodott el.
-Úristen!Igen!-ugrottam a nyakába,mire ő úgy csókolt meg,mint még soha senki...
-Szeretlek...-döntötte a homlokát a homlokomnak...
-Szeretlek...-megcsókoltam...Vagy már 2 órája beszélgethettünk,amikor a gyomrom hangosan korgott egyet...
-Éhes vagy?!-kérdezte mosolyogva...
-Ma még nem ettem semmit sem...-fogtam meg a hasamat.
-Na gyere!-fogta meg a kezemet,majd lehúzott a konyhába...
-Te honnan tudod,hogy hol van a konyha?!-néztem rá mosolyogva.
-Anyukád körbevezetett a házban...-mondta nevetve Niall.
-Jaaa...-nevettem fel...-neked is csináljak egy szendvicset?!
-Lééégyszi!-mondta egy hatalmas vigyorral a fején...,így gyorsan összedobtam két szendvicset...Miután elpusztítottuk a szendvicseket,gyorsan elmosogattam...
-Köszönöm...-karolta át Niall a derekamat,majd miután csengettek,csak egy puszit nyomott az arcomra...Második próbálkozásra bírtam kinyitni az ajtót...
-Leeeea!-ugrott a nyakamba Lou...Niall persze az ordításra odajött és mögém állt...Louis arcán hirtelen egy orbitális nagy mosoly keletkezett...-Csak nem?!-mi csak bólogattunk...-Gratulálok!-ölelt meg minket...
-Köszi...-mondtuk egyszerre...
-Na de be is mehetek?!Vagy kint álljak az ajtóban?!-kezdett el röhögni Louis...
-Gyere te nyomi...-nevettem el a végét.Hirtelen anya jelent meg a nappali ajtajában...
-AAAANNEEEE!-ordította el magát Louis,majd megölelte anyát...Niall bambán nézte Louist...
-18 éve ismerik egymást...-nevettem el magamat,majd Niall megcsókolt...
-Úristen!Lea megcsalsz?!-sikítozott Louis...Egy halk sóhaj keretében elváltak ajkaink...
-Lou...nyugodj le!-öleltem meg,majd azt éreztem,hogy Niall átkarolja a derekamat...
-Olyan aranyosak vagytok...-mondta anya,majd eltűnt a konyhában,Niall meg mosolyogva megcsókolt..

9.Fejezet

Emma ott aludt nálunk...Reggel elég fájdalmas pózban keltem fel...Emma ugyanis mellettem aludt az ágyamban és a fejemen pihentette a kezét és a lábát egyaránt...
-Emma...-szólaltam meg nyűgösen...-Emma baszd meg...kelj már fel...-Emma persze tovább aludt nyugodtan...-EMMA!-kiáltottam el magamat...
-Mi van?!-szólalt meg nyűgösen,de nem vette le rólam még mindig a testrészeit...
-A kezed...meg a lábad...pakold már arrébb...-szólaltam meg kómásan...
-Bocs...-majd áthúzódott vissza az ágyam másik oldalára...ilyenkor egész jól jön,hogy franciaágyam van...körülbelül még 2 órát aludhattunk,amikor egyszer azt éreztem,hogy valaki bebújik a takaróm alá...Mikor megfordultam Lisával találtam magamat szembe.
-Jó reggelt...-köszönt irtó édesen.
-Szia picúr...-öleltem át.
-Szóval itt van...-állt mosolyogva az ajtóban egy szál boxerben Tom.
-Itt,de nem akarsz véletlen felöltözni?!-néztem rá egy kis undorral.
-Köszi,hogy ennyire aggódsz értem,de köszi jól érzem magamat így is...-kacsintott egyet,majd bemászott Lisa és Emma közé az ágyamba...Emma persze enyhén megijedt és kiesett az ágyamból...
-Na...ne menekülj...-kezdett el nevetni Tom,majd visszasegítette Emmát.
-Még jó,hogy csak két személyes az ágyam...-kezdtem el nevetni.
-Gondolj bele,ha majd Niall is itt lesz...-kezdett el röhögni Emma,mire gyilkos tekintettel ránéztem...
-Hogy kicsoda?!-nézett rám Tom.
-Senki...-dőltem vissza az ágyamba...
-Lea barátja...-kezdett el röhögni Emma.
-Nem járok vele...-szólaltam meg sértődött hangnemben.
-Úgyis az lesz a vége...-ült fel az ágyban,majd rám nézett.-Szereted nem?!
-De...-vörösödtem el.
-Na ő is szeret téged...és az a csók...meg ahogyan az öltözőben viselkedtetek...én a helyedben bemutatnám neki a leendő sógorát...-kezdett el röhögni,majd a drága bátyámra mutatott...
-Le vagyok maradva...-szólalt meg Tom.
-Háát eléggé...-kezdtem el már én is nevetni.
-Következő showra én is megyek...-jelentette ki,mire mi Emmával egymásra néztünk,majd röhögésben törtünk ki...-úristen...most meg mi bajotok van?!-nézett ránk lenézően.
-Csak belegondoltunk,hogy mi lesz ott...-röhögtem el a végét.
-Lea...-szólalt meg Lisa...-Ki az a Niall bácsi?!
-Bácsi?!-kezdtem el nevetni...-úristen...neee!Ha én ezt elmondom neki...-már szabályosan folyt a könnyem...Lisa csak tátott szájjal nézett rám,hogy mi rosszat mondott...már tiszta könnyesek voltak a szemei...-Jaj Lisa...nem rajtad nevetek...-szorítottam magamhoz a 4 éves húgomat,akinek a könnyei patakokban folytak...
-Hugi...ezt most jól megcsináltad...-mondta Tom,majd simogatni kezdte Lisa fejét...
-Öm...én hazamegyek...-mondta halkan Emma...egy-egy puszit nyomott az arcunkra,majd elment.
-Lisa...ne sírj...légyszi...naa...nem úgy gondoltam...-simogattam a fejét,majd már csak azt vettem észre,hogy Lisa bealudt...
-Na...én elmentem...-mondta Tom,majd ott hagyott minket...

8.Fejezet

-Pedig erőteljesen úgy tűnik!-szólalt meg a kanapéról Liam teli szájjal.
-De tényleg nem...-szólaltam meg.
-Niall...-állt Harry az említett személy elé...-megmondanád,hogy mit veszítettél el?!-nézett rá komolyan.
-Mi van?!-nézett rá értetlenkedve Niall.
-Hát...tudod a kép alapján úgy tűnik,hogy teljes bedobással kerestél valamit Lea szájában...-röhögte el a végét Harry.
-Hülye barom!-hasba vágtam,mire ő összegörnyedt...
-Ez fájt...-nézett rám nagy könnyes szemekkel.
-Harryt megütötte egy lány és ő meg sír...HAHAHA!-kezdett el röhögni Zayn,mire én gyilkos tekintettel ránéztem...
-Én a helyedben nem húznék ujjat Leával...tapasztalat...-mondta Louis Zaynnek,majd megmutatta a lábán lévő kék foltokat..
-Az véletlen volt...-néztem rá nagy szemekkel Loura,mire ő megölelt.
-Hülye kis nyomi vagy,de azért szeretlek...Áú!A lábam...ez is véletlen volt...mi?!-nézett rám érdeklődve.
-Ez kivételesen direkt...-nyújtottam ki rá a nyelvemet,majd megöleltem...A többiek eközben megfulladtak a röhögéstől...
-Na szóval...higyjétek el neki azt amit mondott...szóval nem járnak...aminek persze kevés az esélye,de ha ő ezt állítja akkor nem...-röhögte el a végét Lou...-remélem bírtátok követni...
-Bírtuk...-szólalt meg Liam,miközben megint beleharapott az almába.
-Olyan hülyék vagytok...-szólalt meg Niall nevetve...-ha majd járunk,akkor ti lesztek az elsők,akiknek szólunk...
-Ja,mint most?!-nézett ránk nagy szemekkel Zayn.
-Csend már...-nevettem el a végét.
-Kérdés...kit szeretsz a bandából legjobban?!-nézett rám vigyorogva Harry.
-Tuti Niallt fog mondani...-fejezte be végre Liam az alma rágcsálását...
-Louis...-mosolyodtam el,mire mindenki furcsán rám nézett...
-Haha...én ezt tudtam,mármint,hogy ezt fogod mondani!-közölte Emma mosolyogva.
-De hát miért pont Louis?!-nézett rám kiskutyaszemekkel Harry.
-Harry...elég nagy fiú vagy már ahhoz,hogy felfogd,hogy Louist ismertem meg legelőször 6 hónaposan,utána jött Emma 1 éves korunkban...-kacsintottam az előttem ledermedt srácra.
-Most arra céloztál,hogy milyen fiatal vagyok?! Én már teljesen érett vagyok...-fonta keresztbe Harry a karjait,majd bevágta a durcát...
-Igen Harry...sugárzik rólad az érettség...-nevettem fel,majd folytattam...-amúgy csak úgy mondom,hogy anno 2 éve 16 évesen,mi is be akartuk bizonyítani,hogy érettek vagyunk...,azután rájöttünk,hogy az a bizonyos tojáshéj,még mindig a hátsófelünket díszíti...-Harry bambán állt előttem,így megöleltem,mire elmosolyodott.
-Lehet,hogy igazad van...-szólalt meg Harry.
-TUTI!-nevette el magát Lou...Ezután elkezdtünk másról beszélgetni,majd mindenki leült valahova...én leültem  az egyik kanapéra gyorsan,hogy ne kelljen a földön ülnöm...,majd 5 perc után Niall huppant le mellém,és azzal a nagy lendülettel,amivel ledobta magát a kanapéra,át is karolt a vállamnál fogva,majd közelebb húzott magához...mivel már kezdtem nagyon unatkozni,így felmentem a telefonomról Twitterre,ahol megdöbbenve vettem észre,hogy az 1500 követőm,hirtelen 4200-ra nőtt...,1 másodperc alatt az okára is rábukkantam...Louis és Zayn különböző bejegyzésekben megjelöltek Niallel kapcsolatban...Na igen Niall...Niall közben egész végig a hajammal játszott,mivel a fejemet az ölébe hajtottam,a lábaimat meg Louis ölébe raktam...persze a fiúk,itt Zaynre,Harryre és Liamre gondolok...nem bírták ki,hogy erről ne rakjanak fel képet Twitterre...így egyre több követőm lett...Éjfél környékén Emmával ott hagytuk a fiúkat,majd visszaindultunk Doncasterbe...