9.Fejezet

Emma ott aludt nálunk...Reggel elég fájdalmas pózban keltem fel...Emma ugyanis mellettem aludt az ágyamban és a fejemen pihentette a kezét és a lábát egyaránt...
-Emma...-szólaltam meg nyűgösen...-Emma baszd meg...kelj már fel...-Emma persze tovább aludt nyugodtan...-EMMA!-kiáltottam el magamat...
-Mi van?!-szólalt meg nyűgösen,de nem vette le rólam még mindig a testrészeit...
-A kezed...meg a lábad...pakold már arrébb...-szólaltam meg kómásan...
-Bocs...-majd áthúzódott vissza az ágyam másik oldalára...ilyenkor egész jól jön,hogy franciaágyam van...körülbelül még 2 órát aludhattunk,amikor egyszer azt éreztem,hogy valaki bebújik a takaróm alá...Mikor megfordultam Lisával találtam magamat szembe.
-Jó reggelt...-köszönt irtó édesen.
-Szia picúr...-öleltem át.
-Szóval itt van...-állt mosolyogva az ajtóban egy szál boxerben Tom.
-Itt,de nem akarsz véletlen felöltözni?!-néztem rá egy kis undorral.
-Köszi,hogy ennyire aggódsz értem,de köszi jól érzem magamat így is...-kacsintott egyet,majd bemászott Lisa és Emma közé az ágyamba...Emma persze enyhén megijedt és kiesett az ágyamból...
-Na...ne menekülj...-kezdett el nevetni Tom,majd visszasegítette Emmát.
-Még jó,hogy csak két személyes az ágyam...-kezdtem el nevetni.
-Gondolj bele,ha majd Niall is itt lesz...-kezdett el röhögni Emma,mire gyilkos tekintettel ránéztem...
-Hogy kicsoda?!-nézett rám Tom.
-Senki...-dőltem vissza az ágyamba...
-Lea barátja...-kezdett el röhögni Emma.
-Nem járok vele...-szólaltam meg sértődött hangnemben.
-Úgyis az lesz a vége...-ült fel az ágyban,majd rám nézett.-Szereted nem?!
-De...-vörösödtem el.
-Na ő is szeret téged...és az a csók...meg ahogyan az öltözőben viselkedtetek...én a helyedben bemutatnám neki a leendő sógorát...-kezdett el röhögni,majd a drága bátyámra mutatott...
-Le vagyok maradva...-szólalt meg Tom.
-Háát eléggé...-kezdtem el már én is nevetni.
-Következő showra én is megyek...-jelentette ki,mire mi Emmával egymásra néztünk,majd röhögésben törtünk ki...-úristen...most meg mi bajotok van?!-nézett ránk lenézően.
-Csak belegondoltunk,hogy mi lesz ott...-röhögtem el a végét.
-Lea...-szólalt meg Lisa...-Ki az a Niall bácsi?!
-Bácsi?!-kezdtem el nevetni...-úristen...neee!Ha én ezt elmondom neki...-már szabályosan folyt a könnyem...Lisa csak tátott szájjal nézett rám,hogy mi rosszat mondott...már tiszta könnyesek voltak a szemei...-Jaj Lisa...nem rajtad nevetek...-szorítottam magamhoz a 4 éves húgomat,akinek a könnyei patakokban folytak...
-Hugi...ezt most jól megcsináltad...-mondta Tom,majd simogatni kezdte Lisa fejét...
-Öm...én hazamegyek...-mondta halkan Emma...egy-egy puszit nyomott az arcunkra,majd elment.
-Lisa...ne sírj...légyszi...naa...nem úgy gondoltam...-simogattam a fejét,majd már csak azt vettem észre,hogy Lisa bealudt...
-Na...én elmentem...-mondta Tom,majd ott hagyott minket...