15.Fejezet

A fiúk egész vacsora közben csak velem és anyával foglalkoztak...Louis miután látta,hogy ez engem kezd kissé idegesíteni,rögtön témát váltott...
-Emma hol van?!-nézett először a fiúkra,majd rám.
-Gondolom Amerikában...-szólalt meg Harry teli szájjal.
-Ki kell.hogy ábrándítsalak cukorborsó...több,mint 3 hete itthon van...-szólalt meg Lou.
-Akkor Doncasterben...-kacsintott rá Harry.
-Harry...légyszív...-nem hagytam,hogy befejezze...
-Szia Emma...igen...gyorsan...életmentő lennél...nem...nem számomra,majd rájössz...siess!Szia!...-raktam le a telefonomat,mire Lou egy hangos csattanással lefejelte az asztalt...-Szívesen!-mosolyodtam el,mire ő csak bemutatott...Rá egy percre,már széles mosollyal köszöntötte a fiúkat Emma...
-Szia Louis...-ölelte szorosan magához,majd adott neki egy puszit Emma...,mire Lou feje tiszta vörös lett...
-Lea...-szólalt meg hirtelen Niall.-Minden rendben?!-nézett rám aggódva...én nem válaszoltam semmit sem,hanem csak némán bólogattam...-Megint ő jár a fejedben?!-nézett rám aggódva...Pár könnycsepp hagyta el a szememet,mire Niall felállt az asztaltól...-Na gyere...-segített felállni,majd felmentünk a szobámba...-Lea...-ölelt szorosan magához...-kérlek...ne sírj...-simogatta a hátamat...Akármennyire is meg akartam köszönni neki,nem tudtam,mert nem jött ki hang a torkomon...Már egy 5 perce ölelgethetett Niall,amikor kinyílt a szobám ajtaja...
-Minden rendben?!-kérdezte Harry...a vérvörösre sírt szemeimet az ajtó felé emeltem és csak akkor láttam,hogy mindenki ott van.
-Per...per..persze...-szólaltam meg el-elcsukló hangon a sírástól,mire Niall még erősebben szorított magához...a csontjaimat lassan már összeroppantotta,de nem érdekelt...,hiszen ebben a pillanatban,még ez is jól esett...
-Lea...-léptek oda mellénk a fiúk,plusz Emma...-mi mindig melletted leszünk...-mondták,majd egyszerre megöleltek...Mikor elengedtek,anyát az ajtóban véltem felfedezni...egy halvány mosoly volt az arcán...
-Köszönöm...-súgtam bele Niall mellkasába,adtam egy puszit a szájára,majd odamentem anyához és szorosan magamhoz öleltem.Éreztem ,hogy lassan átázik a vállamnál a pólóm,de nem érdekelt...-Szeretlek...-mondtam anyának,mire egy puszit nyomott a fejemre...A nap többi részét mind a heten a szobámban töltöttük...10 óra körül csengőszóra lettünk figyelmesek...
-Majd én kinyitom!-szólalt meg Niall.
-Várj megyek én is...-ment utána Harry...Miután már 10 perce nem volt semmi hírünk a fiúkról,utánuk mentem...Az előtérbe érve lefagytam...
-Te mit keresel itt?!-sziszegtem ki a fogaim között..
-Lea...én nem akartam...-szólalt meg a nem kívánatos illető...
-Utállak!Érted?!Tűnj el az életemből!-ordítoztam,mire a többiek lefutottak az emeletről...,miután anya meglátta apát Lisával a kezében,hirtelen falfehér lett...
-Anya!-kiáltotta el magát Lisa,majd odafutott hozzá...Szorosan magához szorította Lisát anya...én csak ott álltam és farkasszemet néztem az apámmal...egy ideig még állta a tekintetemet,majd lehajtotta a fejét...
-Gondoltam...-szólaltam meg gúnyosan,majd megöleltem Lisát és elhagytam a helységet...A szobámba érve bevágtam magam mögött az ajtót,majd sírva borultam az ágyamra...Lentről kiabálásokat hallottam...,de most nem érdekelt ez sem...csak sírni akartam...
-Lea...-jött be Lou a szobámba...-beszéltem vele...

14.Fejezet

Több,mint egy hónapja történt a tragédia...,de még mindig nem akarom elhinni...
-Biztos csak boltba ment Tom,vagy ott alszik valamelyik haverjánál...Niall kérlek mondd meg anyának,hogy így van...!-kezdtem el sírni ebéd közben...Niall aggódva anyára nézett,majd rám...felállt az asztaltól,majd magához szorított...
-Sajnálom Lea...-szorított erősebben magához...zokogtam...Nem tudtam uralkodni magamon...Niall felhívta Louist és Jayt,akik rögtön átjöttek...Jay anyát,Louis meg engem szorított magához...Ebéd után Louis beszélni akart velem,így felmentünk a szobámba...

*Louis szemszöge*

-Lea ülj le kérlek...-mutattam az ágyára,majd leguggoltam elé...-Tudom,hogy nehéz feldolgozni,hogy Tom nincs közöttünk,és ne mond,hogy nem tudom,mert igenis tudom...legjobb barátomat veszítettem el a személyében...-a könnyeim elkezdtek hullani...-de értsd meg ,hogy ha csak bezárkózol a szobádba Tomra várva,akkor előbb-utóbb meg fogsz őrülni...A másik...-tettem a kezemet a térdére...-Anne már csak rád számíthat...és hidd el...ezzel csak még nagyobb fájdalmat okozol neki...úgy őszintén...mikor mondtad neki utoljára,hogy szereted?!-néztem rá sírva az előttem ülő lányra,aki halkan zokogott...-Lea...a kedvemért...nem azt mondom,hogy felejtsd el Tomot,mert tudom,hogy lehetetlen...csak légyszíves ne kínozd magadat...oké?!-két kezem közé fogtam az arcát,majd zokogva bólogatni kezdett,mire én magamhoz szorítottam...-Lea...nyugi...-simogattam a hátát...Amikor láttam,hogy lenyugodott elindultunk a nappali felé...

*Lea szemszöge*

-Jól vagy?!-jött mellém Niall...nem válaszoltam,csak az asztalnál ülő anyát néztem...Keservesen sírt...Nem bírtam tovább,oda kellett mennem hozzá...-Szeretlek...-öleltem át szorosan...,mire ő még jobban elkezdett sírni...
-Én is téged Lea...-szólalt meg el-elcsukló hangon anya...csak akkor engedtem el,amikor már lenyugodott...Délután először mentünk ki úgy a temetőbe,hogy nincs senki velünk,csak mi ketten...Végignéztem a rózsákon,majd a sírfeliratára tévedt a szemem...Tom Parker 1991-2011...fájdalmasan végighúztam a nevén a kezemet,majd elindultam anya után...Otthon,már egy kicsit jobban éreztem magam,miután meglátogattuk Tomot...Ugyanezt bírtam leolvasni anya arcáról...Estére áthívtuk a fiúkat vacsorára,ugyanis több,mint egy hónapja nem találkoztam velük,csak Niallel és Louissal...

*Csengettek*

-Nyitom!-kiáltottam fel.
-LEA!-ugrottak mindannyian a nyakamba,mire én elnevettem magamat.
-Sziasztok!-szorítottam őket magamhoz...-na gyertek be...-mondtam nekik,majd becsuktam az ajtót...Louis és Niall lemaradtak a többiektől...
-Boldogan látjuk,és halljuk,hogy végre mosolyogtál...-ölelt meg Louis...,Niall csak mosolyogva odalépett hozzám és megcsókolt...

Figyelem!

Nem,még mindig nem a következő részt hoztam.:D
Megnyitottam a 3. blogomat is,viszont oda nem egy történetet fogok felrakni,hanem csak képeket.:)
Remélem páran azért rendszeresen meg fogjátok nézni a munkáimat.:) xx

http://onedirectionlifeisbeautiful.blogspot.com/

DÍJ! ~ 2.

ÚRISTEN!!:DDD
Megkaptam a 2. díjamat is!!:D

Köszönöm szépen :  Regina Malik 

A legjobb 1D fanfiction!

Szabályok:

1. Tedd ki a képet a blogodra. *kész

2. Említsd meg annak a jómadárnak a nevét, akitől kaptad a díjat.*kész

3. Küldd tovább minimum három, kizárólag One Direction fanfictionos blognak. *kész

4. Írj magadról pár infót, amit 1D-vel kapcsolatos. [Pl. hol és hogyan ismerted meg őket, ki(k)  a kedvence(i)d, és miért, stb.] *kész

5. Akiknek tovább küldöd, hagyj egy megjegyzést a blogjukon, hogy tudják, mi vár rájuk. *kész

2011.Június 15-én találtam rájuk a youtube-on.:) Erre nagyon nem szeretek válaszolni,hogy ki a kedvencem,mert mindannyijukat szeretem.:3 Viszont ha választani kell,akkor ZAYN!:)
Hogy miért szeretem őket?! A hangjuk,a humoruk,ahogyan a rajongóikkal bánnak,meg persze a kinézetük miatt is.:)
Akiknek én küldeném: 
Regina Malik

                                                  FantasyGirl                                                                              Bori                                                             Monaaa

13.Fejezet

1 hét telt el a tragédia óta...Anya mellől Jay,mellőlem meg Louis és Niall nem mozdul...Tisztában vagyok vele,hogy nekik ez ugyanúgy fáj,mint nekem,de ők "csak" a haverjukat veszítették el...én pedig a bátyámat...Ma még többet sírtam,mint eddig valaha...tegnap volt a temetés...a fájdalom,amit a szívemben éreztem enyhült,viszont egy nagy üresség maradt helyette...,ami sokkal rosszabb volt...
-Lea...-jött be egy tálcával a kezében Louis...-hoztam neked reggelit...-mondta és próbált egy halvány mosolyt csalni az arcára...
-Köszönöm...-mondtam alig hallhatóan...
-Kicsim....felhúzom a redőnyt...oké?!-nézett rám könyörögve Niall,ugyanis 1 hete ülök csendben,lehúzott redőnyökkel ebben a szobában...
-Ne...-hajtottam le a fejemet...
-Lea...jót tenne neked egy kis D-vitamin...-ült le mellém Louis...,majd átkarolta a vállamat...igaza volt...1 hete nem láttam már napfényt...tegnap ugyanis szakadt az eső...
-Oké...-suttogtam halkan,majd Niall felhúzta a redőnyöket....Már el is felejtettem,hogy milyen színű a szobám...
-Köszönöm...-jött oda mellém aggódva Niall,majd megpuszilt...Na igen...1 hete kaptam tőle utoljára csókot...,érzem,hogy minden egyes pillanatban késztetést érez az iránt,hogy megcsókoljon,de nem mer...fél a reakciómtól...Nagy csend lett hirtelen a szobámban...,amikor egyszer csak az ajtó nyikorgására lettünk figyelmesek...
-Sziasztok...-köszönt kisírt szemekkel Emma,mire én felpattantam a helyemről és sírva a nyakába ugrottam...-Sajnálom,hogy nem tudtam tegnap jönni...-kezdett el jobban zokogni,mire erősebben szorítottam magamhoz...-részvétem...-suttogta,majd megpuszilta az arcomat...Láttam rajta,hogy már csak percek kérdése és elájul...,de szerencsére Louis elkapta,mielőtt a földre esett volna...egy tíz perc múlva ébredt fel...
-Minden rendben?!-néztem rá aggódva...mire ő bólintott egyet...
-Mennyi időre jöttél?!-törte meg az időközben közénk álló csendet Louis...
-Pár nap...-Louis arcán ugyanazt láttam,mint ami most az én arcomon is látható volt...szomorúságot...,de meglepetésünkre Emma folytatta...-vagy pár hónap...esetleg év,vagy évtized...-egy halvány mosoly jelent meg az arcán,majd először megölelt engem,majd Louist...Mikor eltávolodtak egymástól,Louis egy halvány mosoly keretében nyomott egy puszit az arcára...
-Akkor a rettenthetetlen nagy hármas újra együtt van?!-karolta át a derekamat Niall...
-Igen...-vágtuk rá,egy halvány mosoly kíséretében...
-Louis!Emma!Gyertek le...!-kiabált fel Jay.
-Megyünk!-kiáltották vissza,majd megöleltek...Miután kiléptek az ajtón...pár perces kínos csend keletkezett köztem és Niall között...
-Szeretlek...-törte meg végül Niall a csendet,majd egy lágy csókot adott az ajkaimra.
-Szeretlek....-szorítottam magamhoz erősen...,majd elkezdtem enni a reggelit,amit Lou készített nekem...Niall kiskutyaszemekkel nézett rám,így adtam neki is egy szendvicset...-Hol vannak ilyen sokáig Louisék?!-néztem Niallre.
-Nem tudom...-mondta,majd egy fél órás győzködés után,miután meggyőztem arról,hogy semmilyen hülyeséget nem óhajtok végrehajtani...,lement...Egy 5 perc múlva már trappolt is felfele a lépcsőn...-Boltba mentek mind a négyen...-mondta,majd nyomott egy puszit a fejemre...
-Oké...-mondtam,majd átfordultam a hasamra,és a fejemet beraktam a párnám alá...hirtelen Niall  kezeit éreztem a hátamon,ahogyan gyengéden simogatta velük a sajgó testrészemet...
-Még mindig fáj?!-nézett rám,miután levette a párnát a fejemről...
-Honnan tudtad,hogy...-nem bírtam befejezni,mert megcsókolt...
-A kérdésemre válaszolj...-az arcán egy aranyos mosoly jelent meg...
Nem...-mosolyodtam el,majd megcsókoltam...-Köszönöm...