7.Fejezet

*Lea szemszöge*

Éppen,hogy csak kinyitottam a fiúk öltözőjének ajtaját,Emma sírva borult a nyakamba...
-Na jó...mit mondtatok neki?!-néztem a fiúkra ingerülten.
-Csak,hogy nyugodjon meg,mert tuti,hogy nem lesz semmi gond...-nézett rám Liam.
-Ugyan milyen gond?-néztem rájuk értetlenkedve...
-Hallottuk,hogy mi történt veled...-szipogott Emma...-De ugye jobban vagy?!A kezed mennyire zúzódott?!-nézett rám könnyekkel teli szemekkel.
-Na jó...nem értem miről van szó...valamit szívtatok?!-néztem rájuk komolyan.
-Louis azt mondta...-nem fejezte be a mondatát Emma,hanem odalépett Louishoz és teljes erejéből adott neki egy pofont,majd újra a nyakamba ugrott sírva...Louis felszisszent,majd simogatni kezdte az arcát...
-Emma normális vagy?!-löktem el magamtól...
-Igen...ez a barom azt mondta,hogy kórházba kerültél,mert elájultál...-elegem lett...odaléptem Louishoz,majd én is arcon vágtam...
-Irtózatosan nagy balfasz vagy...-sziszegtem ki a fogaim között,majd Emmával elmentünk a mosdóba...-Emma nyugi...egyben vagyok!-mosolyogtam rá...
-Hazudott nekem...-szólalt meg Emma.-nekem...az egyik legjobb barátjának...-nem reagáltam semmit sem,csak megöleltem...

*Louis szemszöge*

-Leának van igaza,hogy lehettél ekkora köcsög?!-kérdezte Harry.
-De én csak vicceltem,nem gondoltam,hogy be is veszi...-hajtottam le a fejemet.
-Sikeresen elérted,hogy utáljanak téged...-kacsintott Harry,majd elment...Amikor körbenéztem a szobában,mindenki csak csóválta a fejét...
-Miért vagyok én ekkora hülye?!-sóhajtottam fel,majd beletemettem az arcomat a tenyerembe...

*Lea szemszöge*

Nem akartunk visszamenni az öltözőbe,így leültünk a folyosón a földre,és ott beszélgettünk...
-Meg kéne bocsátani neki...-fogtam meg Emma kezét.
-De azt mondta...
-Shh!Hallottam...de tudod milyen Lou...őrületbe fogja magát kergetni...
-Igaz...-hajtotta le a fejét Emma.
-Na gyere...-álltam fel a földről,majd segítettem Emmának is.Mikor beléptünk az öltözőbe elég nagy csend keletkezett...Louis csendben sírdogált a sarokban...nem is kellett nekünk több,odamentünk hozzá,majd megöleltük...
-Köszönöm...-szorított magához minket.
-Idióta...-mondta nevetve Emma.
-Barom...-pusziltam meg az arcát...Harry mikor visszajött mosolyogva nézte végig az egészet...
-Lea és Niall...,amúgy hol voltatok ilyen sokáig?!-kezdte el húzogatni a szemöldökét Zayn.
-Sétáltunk...-mondtam egyszerűen mosolyogva neki.
-Séta mi...?!-kezdett el röhögni Harry.
-Igen...Lea és én csak sétáltunk...-mondta nevetve Niall...én persze rögtön beleremegtem a nevetésébe...
-Nem hiszek nektek...-harapott bele az almájába Liam.
-Nyugi...mi sem neked...-kezdtem el nevetni.
-Amúgy tudjuk,hogy mit csináltatok...nézzétek!-felénk mutatta a telefonját Zayn,amin a Twitter ment éppen...
-Mit nézzünk?!-szólalt meg Niall.
-Várj...mindjárt betölt...áhh kész!-mondta,majd megint felénk fordította...A képen Niall és én voltunk,ahogyan csókolózunk...
-De...-kezdtem volna el a mondanivalómat,de Zayn nem hagyta...
-RAJONGÓK!-nevette el a végét,majd megölelt minket...
-De mi nem járunk...-jelentettük ki,mire mindenki ránk figyelt...

6.Fejezet

-Szerintem menj oda hozzá!-szólalt meg hirtelen Louis egy hatalmas mosoly kíséretében.
-Mi?!Dehogy...ő a fiú...neki kell lépnie...csak nem olyan gyors tempóban,mint ahogyan elkezdte...
-Csak nem?!-kezdett el röhögni Lou.
-Na most kussolj...-böktem oldalba...
-Meg sem szólaltam...-nézett rám kiskutyaszemekkel...A beszélgetésünket csak Niall zavarta meg,aki láthatóan nagyon féltékeny volt...
-Ellophatom egy percre Leát?!-nézett Louisra...Louis egy hatalmas mosollyal a fején bólogatott...-Gyere sétáljunk egyet...-mondta,majd célba vettük a parkot,ahol rajtunk kívül alig volt valaki...-Lea...-megállt egy fa mellett,majd szembefordult velem...-Szeretlek...-nézett rám tiszta vörös fejjel...
-Én...-megcsókolt...1 másodpercig erősen gondolkodtam azon,hogy ellököm magam tőle,majd rájöttem,hogy képtelen vagyok rá...akaratlanul is visszacsókoltam...egyszerűen nem tudtam ellenállni a mézédes ajkainak...de egyszer csak valamiért mégis ellöktem magamtól...-Ez a tempó gyors nekem...-fogtam meg a fejemet,mintha világvége közeledne.
-Visszacsókoltál...-mondta,egy hatalmas aranyos mosollyal,nem is foglalkozva azzal,hogy mit mondtam az előbb...
-Igen...-sóhajtottam fel...
-Na jó,nem értelek....szerintem még élvezted is,erre meg most sóhajtozva beszélsz róla?!-nézett rám érdeklődve.
-A tempó...-nem hagyta,hogy befejezzem a mondatomat...
-...túl gyors...tudom,de nekem te most kellesz...azt akarom,hogy az enyém legyél,és csak az enyém...-átkarolta a derekamat,majd közelebb húzott magához...
-Nem sajátíthatsz ki...-mondtam egy halvány mosollyal az arcomon.
-Majd meglátjuk...-nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel,amitől persze kirázott a hideg...kb.fél percig csendben egymás szemét néztük,majd végzetes hibát követtem el...a szemeim a szájára tévedtek egy pillanatra,mire ő megcsókolt...ez a csók sokkal hosszabb és szenvedélyesebb volt az előzőnél...Mikor szétváltak ajkaink a fejemet a mellkasába fúrtam...
-Szeretlek...-suttogtam alig hallhatóan,mire Niall szíve egyre gyorsabban kezdett el verni...
-Bocsánat nem hallottam jól...mit mondtál?!-egy hatalmas mosollyal az arcán nézett rám...Nem válaszoltam semmit,csak megpusziltam az arcát és elindultam visszafelé...Niall mellettem sétált...,majd egy 5 perc után már azt vettem észre,hogy a kezeink össze vannak kulcsolva...

*Louis szemszöge*

-De hogy a francba mondjam el neki?!-néztem Harryre kétségbeesetten...
-Nyugi...-rakta a kezét a vállamra...-majd megoldod...

*Niall szemszöge*

Már vagy egy órája sétáltunk összekulcsolt kezekkel...,tettünk egy kis kerülőt...Semelyikünk sem szólalt meg...tökéletes befejezése volt a napnak...de persze,amekkora szerencsém van,pont akkor ismert fel engem pár lány...Lea szomorúan rám nézett,majd elengedte a kezemet és arrébb ment...Miközben autogrammokat osztogattam,párszor ránéztem Leára,hogy mit csinál...csak csendben mosolyogtam rajta,ugyanis a járdaszegélyen egyensúlyozva lépegetett...egyszer-kétszer megcsúszott a lába,és félrelépett...ilyenkor mindig körbenézett,hogy valaki látta-e,majd továbbfolytatta...Közben én is végeztem,a rajongók már csak beszélgettek velem...
-Bocsánat lányok...Lea!-kiáltottam a nevét,mire egy édes mosollyal rám nézett...zavarodottan odasétált hozzám...
-Igen?!-szólalt meg alig hallhatóan.
-Hazakísérjelek?!-kérdeztem tőle...
-Hát ha 6-8 órát szeretnél gyalogolni,akkor hazakísérhetsz...-nevette el a végét...akkor esett le igazából,hogy mit is kérdeztem...A körülöttünk álló lányok,csak mosolyogtak ezen...
-Jó...oké..leesett...
-Haha!-nyújtotta ki rám a nyelvét...Hirtelen megcsörrent a telefonja.
-Igen cica...persze...nem...Barom!-elég furcsa arcot vághattam,így eltátogta,hogy Louis az,mire a körülöttünk álló lányok hangos sikításba kezdtek...Lea végre letette a telefont...-Eljön értünk Lou...-mondta mosolyogva,amire én egy csókkal válaszoltam...A rajongók enyhén lesokkoltak,így inkább arrébb mentünk Leával...Egy 5 perc után Louis is megérkezett,és így elindultunk vissza a többiekhez,persze Lou nem bírta ki,hogy ne faggatózzon...mi Leával csak mosolyogtunk az egészen...

5.Fejezet

*Szombat*

-Emma...siess már...!!-ordítottam el magamat.
-Jövök már!-hangzott el a válasz.Az út nagy része csendben telt el,majd mikor megláttuk a Londont jelző táblát,50 darab nyugtatóval sem lehetett volna minket lenyugtatni...Mikor odaértünk Louis kint állt a biztonsági őrök mellett és nagyban integetett nekünk...
-Leeeeeea!-ugrott a nyakamba...-hiányoztál!-puszilta meg az arcomat Louis.
-Khm...-köszörülte meg hangosan Emma a torkát...
-Természetesen te is...-nyomorgatta össze Emmát,majd behívott minket...
-És ez az öltözőtök?!-csillant fel Emma szeme,mire Louis és én furcsán néztünk rá...-csak találkozni akarok a fiúkkal...mármint felöltözve...-a mondat végén a homlokára csapott,mi meg röhögni kezdtünk...
-Na befelé...-szólalt meg Lou,még mindig nevetve.
-LEAAA!-ordították el magukat a fiúk,majd mikor meglátták Emmát,ugyanúgy végigmérték,mint engem első találkozásunkkor...
-Öm...sziasztok Emma vagyok...-szólalt meg kicsit megszeppenve Emma.
-Szia...-üdvözölték nagy mosollyal az arcán,majd Emmát és engem is egyesével megöleltek,persze megint Horan volt az utolsó...
-Lea Parker...hiányoztál...-suttogta a fülembe,majd egy édes mosoly keretében elengedett...én a helyszínen meghaltam...,a színskála minden színét fel lehetett fedezni az arcomon,főleg a fehér és piros különböző árnyalatait...
-Lea...minden rendben?!-lépett oda mellém Louis...
-Persze...csak...
-Csak?!-nézett rám nagy szemekkel...
-Mindegy.-sóhajtottam fel...Niall szemében félelmet véltem felfedezni...Nem bírtam tovább azt nézni,ahogyan szépen lassan tönkre teszi magát az élő show előtt...-Niall beszélhetnénk?!-néztem rá komolyan.
-Úúúh...-szólalt meg Zayn,Harry és Liam...Niall nem válaszolt semmit,csak bólintott egyet,majd kimentünk az öltöző elé...
-Soha többé ne nézz így rám...,nem ér kihasználni a gyenge pontomat...-néztem rá komolyan,mire ő elnevette magát...
-Ezért kellett kijönni?!-szólalt meg nevetve...
-Nem!-adtam az egyértelmű választ...Niall arcán hirtelen a mosolyt a komolyság váltotta fel...-Nekem ez gyors...
-Mi?!-nézett mélyen bele a szemeimbe,mire lehajtottam a fejemet...
-Ez a tempó...alig ismerlek és már ilyeneket mondasz,hogy hiányoztál?!-néztem rá komolyan.
-Bocsánat,nem akartam...-mondta lehajtott fejjel.
-Amúgy is...nekem idő kell ahhoz,hogy eldöntsem,hogy akarok-e valamit az illetőtől,vagy nem?!
-Semmi gond...rád örökké képes lennék várni...-mondta egy ultra édes mosoly keretében,mire az én fejem paradicsom színű lett...Niall erre nevetve megölelt,majd annyira eltolt magától,hogy a szemembe nézhessen...az arca egyre jobban közeledett az arcomhoz,a bőrömön éreztem,ahogyan vette a levegőt...
-Niall...ez gyors nekem...-szólaltam meg,mielőtt megcsókolhatott volna...
-Oké...-vett egy mély levegőt,majd megpuszilta az arcomat.Az este többi részét végigizgultam...ahogyan a fiúk is...Nagyszerűen énekelték a Viva la vidát...Miután kiderült,hogy továbbjutottak sikítozva borultunk egymás,majd később a fiúk nyakába Emmával...Miután Simon is megdicsérte őket,a fiúk újra 'csak a miénk' voltak...Louis egyfolytában pörgött...alig bírtuk elviselni...
-El sem tudom hinni!-rázott meg a vállamnál fogva.
-Nyugodj már le!-öleltem meg,majd adtam neki egy puszit...Niallt közben felfalta a féltékenysége...

4.Fejezet

*Niall szemszöge*
-Várj...ne tedd le!-mondtam neki,de nem hallotta meg,és letette...-Szeretlek...-tátogtam a telefonba...-köszi Louis...-adtam vissza a telefonját...
-Bármikor,de nem lenne egyszerűbb elkérni a telefonszámát?-nézett rám nevetve...-vagy akár én is megadhatom...
-Nem...nem kell,majd megszerzem...-mosolyodtam el.
-Ez a beszéd...-vágott háton Louis...-szombaton toppon kell lenned éneklés és Lea ügyileg is...-nevette el a végét.
-Tudom...-sóhajtottam fel,majd befeküdtem az ágyamba.Rá egy 5 percre Simon kopogott az ajtón...
-Miért nem vagytok még készen?!Próbára kell mennünk!-kiáltott ránk...Hirtelen kiestem az ágyból,úgy megijedtem,mire a fiúk hangos nevetésben törtek ki...
-Niall ne szórakozz!-állt mellém Simon.
-Bocsánat...-álltam fel lehajtott fejjel.
-5 percet kaptok,hogy felöltözzetek...-mondta Simon,majd becsapta maga mögött az ajtót...
-Na remek...-mondta ingerülten Harry,majd rám nézett...
-Ne fogd rám...-mondtam határozottan,de mégis halkan.

*Lea szemszöge*

-Nyugodj már le!-kiáltott rám Emma.
-De annyira...annyira...annyira...-befogta a számat...
-Befejezted?!-próbált komolyan rám nézni,de elröhögte magát,majd levette a számról a kezét...
-ÖRÜLÖK!-kiáltottam el magamat..
-Te menthetetlenül hülye vagy...-szólalt meg,majd kiment a konyhába...

*Louis szemszöge*

-Nem jó!Nem jó!Nem jó!-kiáltozott Simon...-tudom,hogy nehéz összeszokni,de ti vállaltátok,szóval csináljátok is meg...bizonyítsátok be,hogy  megérdemeltétek,hogy továbbjutottatok...Na de 1-2-3...és!-miután elénekeltük Simon arcán egy hatalmas mosoly jelent meg...-Erről beszéltem.Na de még egyszer...-miután két órán keresztül gyakoroltunk,végre közölte velünk,hogy vége a próbának...
-Megdöglök...-visítottam fel a szobánkban...-Hol a telefonom?!-miután megtaláltam,rögtön felhívtam Leát.
-Hallo?!
-Leeea...meg fogok halni!!-ordítottam a telefonba.
-Hé...nyugi...mély levegő...és most szépen lassan mondd el,hogy mi történt...
-Több,mint 2 órán keresztül énekeltünk...MEGHALOK!-ordítottam.
-Nyugi már...egy kis éneklésbe még senki sem halt bele!-jött a nyugodt válasz...
-De igen!ÉN!-ordítottam el magamat...
-Jól figyelj ide,mert csak egyszer mondom el...HÜ-LYE VAGY!-jött az egyértelmű reakció.
-De én...
-Te jelentkeztél...-nevette el magát...-amúgy nyugi szombaton találkozunk...
-De én most akarlak...-nyögtem ki,mire a fiúk kérdően néztek rám...-Lea az...-tátogtam,mire Niall szemei láthatóan felcsillantak.Ezen persze elröhögtem magamat...
-Mi az ilyen vicces?!-kérdezte Lea...
-Ha látnád,amit én,a helyszínen elolvadnál...-mikor ezt kijelentettem Niall elpirulva,mégis gyilkos tekintettel nézett rám...
-Mi bajod van?!
-Semmisemmi...akkor szombaton várlak...SZIA!-ordítottam bele a telefonba,majd kinyomtam.
-TE BAROM!-kiáltott rám Niall...

*Lea szemszöge*

-Hogy én,hogy utálom Louist...-mentem oda Tomhoz.
-Na mi van hugi?!-nézett rám nevetve.
-Kinyomta ez a barom...-ültem le az ágyára.
-Nyugi...már csak pár nap van szombatig...és akkor megfojthatod...-nevette el magát,mire szúrós tekintettel néztem rá...-Bocsánat...-emelte fel védekezően maga elé a kezeit...