5.Fejezet

*Szombat*

-Emma...siess már...!!-ordítottam el magamat.
-Jövök már!-hangzott el a válasz.Az út nagy része csendben telt el,majd mikor megláttuk a Londont jelző táblát,50 darab nyugtatóval sem lehetett volna minket lenyugtatni...Mikor odaértünk Louis kint állt a biztonsági őrök mellett és nagyban integetett nekünk...
-Leeeeeea!-ugrott a nyakamba...-hiányoztál!-puszilta meg az arcomat Louis.
-Khm...-köszörülte meg hangosan Emma a torkát...
-Természetesen te is...-nyomorgatta össze Emmát,majd behívott minket...
-És ez az öltözőtök?!-csillant fel Emma szeme,mire Louis és én furcsán néztünk rá...-csak találkozni akarok a fiúkkal...mármint felöltözve...-a mondat végén a homlokára csapott,mi meg röhögni kezdtünk...
-Na befelé...-szólalt meg Lou,még mindig nevetve.
-LEAAA!-ordították el magukat a fiúk,majd mikor meglátták Emmát,ugyanúgy végigmérték,mint engem első találkozásunkkor...
-Öm...sziasztok Emma vagyok...-szólalt meg kicsit megszeppenve Emma.
-Szia...-üdvözölték nagy mosollyal az arcán,majd Emmát és engem is egyesével megöleltek,persze megint Horan volt az utolsó...
-Lea Parker...hiányoztál...-suttogta a fülembe,majd egy édes mosoly keretében elengedett...én a helyszínen meghaltam...,a színskála minden színét fel lehetett fedezni az arcomon,főleg a fehér és piros különböző árnyalatait...
-Lea...minden rendben?!-lépett oda mellém Louis...
-Persze...csak...
-Csak?!-nézett rám nagy szemekkel...
-Mindegy.-sóhajtottam fel...Niall szemében félelmet véltem felfedezni...Nem bírtam tovább azt nézni,ahogyan szépen lassan tönkre teszi magát az élő show előtt...-Niall beszélhetnénk?!-néztem rá komolyan.
-Úúúh...-szólalt meg Zayn,Harry és Liam...Niall nem válaszolt semmit,csak bólintott egyet,majd kimentünk az öltöző elé...
-Soha többé ne nézz így rám...,nem ér kihasználni a gyenge pontomat...-néztem rá komolyan,mire ő elnevette magát...
-Ezért kellett kijönni?!-szólalt meg nevetve...
-Nem!-adtam az egyértelmű választ...Niall arcán hirtelen a mosolyt a komolyság váltotta fel...-Nekem ez gyors...
-Mi?!-nézett mélyen bele a szemeimbe,mire lehajtottam a fejemet...
-Ez a tempó...alig ismerlek és már ilyeneket mondasz,hogy hiányoztál?!-néztem rá komolyan.
-Bocsánat,nem akartam...-mondta lehajtott fejjel.
-Amúgy is...nekem idő kell ahhoz,hogy eldöntsem,hogy akarok-e valamit az illetőtől,vagy nem?!
-Semmi gond...rád örökké képes lennék várni...-mondta egy ultra édes mosoly keretében,mire az én fejem paradicsom színű lett...Niall erre nevetve megölelt,majd annyira eltolt magától,hogy a szemembe nézhessen...az arca egyre jobban közeledett az arcomhoz,a bőrömön éreztem,ahogyan vette a levegőt...
-Niall...ez gyors nekem...-szólaltam meg,mielőtt megcsókolhatott volna...
-Oké...-vett egy mély levegőt,majd megpuszilta az arcomat.Az este többi részét végigizgultam...ahogyan a fiúk is...Nagyszerűen énekelték a Viva la vidát...Miután kiderült,hogy továbbjutottak sikítozva borultunk egymás,majd később a fiúk nyakába Emmával...Miután Simon is megdicsérte őket,a fiúk újra 'csak a miénk' voltak...Louis egyfolytában pörgött...alig bírtuk elviselni...
-El sem tudom hinni!-rázott meg a vállamnál fogva.
-Nyugodj már le!-öleltem meg,majd adtam neki egy puszit...Niallt közben felfalta a féltékenysége...