6.Fejezet

-Szerintem menj oda hozzá!-szólalt meg hirtelen Louis egy hatalmas mosoly kíséretében.
-Mi?!Dehogy...ő a fiú...neki kell lépnie...csak nem olyan gyors tempóban,mint ahogyan elkezdte...
-Csak nem?!-kezdett el röhögni Lou.
-Na most kussolj...-böktem oldalba...
-Meg sem szólaltam...-nézett rám kiskutyaszemekkel...A beszélgetésünket csak Niall zavarta meg,aki láthatóan nagyon féltékeny volt...
-Ellophatom egy percre Leát?!-nézett Louisra...Louis egy hatalmas mosollyal a fején bólogatott...-Gyere sétáljunk egyet...-mondta,majd célba vettük a parkot,ahol rajtunk kívül alig volt valaki...-Lea...-megállt egy fa mellett,majd szembefordult velem...-Szeretlek...-nézett rám tiszta vörös fejjel...
-Én...-megcsókolt...1 másodpercig erősen gondolkodtam azon,hogy ellököm magam tőle,majd rájöttem,hogy képtelen vagyok rá...akaratlanul is visszacsókoltam...egyszerűen nem tudtam ellenállni a mézédes ajkainak...de egyszer csak valamiért mégis ellöktem magamtól...-Ez a tempó gyors nekem...-fogtam meg a fejemet,mintha világvége közeledne.
-Visszacsókoltál...-mondta,egy hatalmas aranyos mosollyal,nem is foglalkozva azzal,hogy mit mondtam az előbb...
-Igen...-sóhajtottam fel...
-Na jó,nem értelek....szerintem még élvezted is,erre meg most sóhajtozva beszélsz róla?!-nézett rám érdeklődve.
-A tempó...-nem hagyta,hogy befejezzem a mondatomat...
-...túl gyors...tudom,de nekem te most kellesz...azt akarom,hogy az enyém legyél,és csak az enyém...-átkarolta a derekamat,majd közelebb húzott magához...
-Nem sajátíthatsz ki...-mondtam egy halvány mosollyal az arcomon.
-Majd meglátjuk...-nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel,amitől persze kirázott a hideg...kb.fél percig csendben egymás szemét néztük,majd végzetes hibát követtem el...a szemeim a szájára tévedtek egy pillanatra,mire ő megcsókolt...ez a csók sokkal hosszabb és szenvedélyesebb volt az előzőnél...Mikor szétváltak ajkaink a fejemet a mellkasába fúrtam...
-Szeretlek...-suttogtam alig hallhatóan,mire Niall szíve egyre gyorsabban kezdett el verni...
-Bocsánat nem hallottam jól...mit mondtál?!-egy hatalmas mosollyal az arcán nézett rám...Nem válaszoltam semmit,csak megpusziltam az arcát és elindultam visszafelé...Niall mellettem sétált...,majd egy 5 perc után már azt vettem észre,hogy a kezeink össze vannak kulcsolva...

*Louis szemszöge*

-De hogy a francba mondjam el neki?!-néztem Harryre kétségbeesetten...
-Nyugi...-rakta a kezét a vállamra...-majd megoldod...

*Niall szemszöge*

Már vagy egy órája sétáltunk összekulcsolt kezekkel...,tettünk egy kis kerülőt...Semelyikünk sem szólalt meg...tökéletes befejezése volt a napnak...de persze,amekkora szerencsém van,pont akkor ismert fel engem pár lány...Lea szomorúan rám nézett,majd elengedte a kezemet és arrébb ment...Miközben autogrammokat osztogattam,párszor ránéztem Leára,hogy mit csinál...csak csendben mosolyogtam rajta,ugyanis a járdaszegélyen egyensúlyozva lépegetett...egyszer-kétszer megcsúszott a lába,és félrelépett...ilyenkor mindig körbenézett,hogy valaki látta-e,majd továbbfolytatta...Közben én is végeztem,a rajongók már csak beszélgettek velem...
-Bocsánat lányok...Lea!-kiáltottam a nevét,mire egy édes mosollyal rám nézett...zavarodottan odasétált hozzám...
-Igen?!-szólalt meg alig hallhatóan.
-Hazakísérjelek?!-kérdeztem tőle...
-Hát ha 6-8 órát szeretnél gyalogolni,akkor hazakísérhetsz...-nevette el a végét...akkor esett le igazából,hogy mit is kérdeztem...A körülöttünk álló lányok,csak mosolyogtak ezen...
-Jó...oké..leesett...
-Haha!-nyújtotta ki rám a nyelvét...Hirtelen megcsörrent a telefonja.
-Igen cica...persze...nem...Barom!-elég furcsa arcot vághattam,így eltátogta,hogy Louis az,mire a körülöttünk álló lányok hangos sikításba kezdtek...Lea végre letette a telefont...-Eljön értünk Lou...-mondta mosolyogva,amire én egy csókkal válaszoltam...A rajongók enyhén lesokkoltak,így inkább arrébb mentünk Leával...Egy 5 perc után Louis is megérkezett,és így elindultunk vissza a többiekhez,persze Lou nem bírta ki,hogy ne faggatózzon...mi Leával csak mosolyogtunk az egészen...