7.Fejezet

*Lea szemszöge*

Éppen,hogy csak kinyitottam a fiúk öltözőjének ajtaját,Emma sírva borult a nyakamba...
-Na jó...mit mondtatok neki?!-néztem a fiúkra ingerülten.
-Csak,hogy nyugodjon meg,mert tuti,hogy nem lesz semmi gond...-nézett rám Liam.
-Ugyan milyen gond?-néztem rájuk értetlenkedve...
-Hallottuk,hogy mi történt veled...-szipogott Emma...-De ugye jobban vagy?!A kezed mennyire zúzódott?!-nézett rám könnyekkel teli szemekkel.
-Na jó...nem értem miről van szó...valamit szívtatok?!-néztem rájuk komolyan.
-Louis azt mondta...-nem fejezte be a mondatát Emma,hanem odalépett Louishoz és teljes erejéből adott neki egy pofont,majd újra a nyakamba ugrott sírva...Louis felszisszent,majd simogatni kezdte az arcát...
-Emma normális vagy?!-löktem el magamtól...
-Igen...ez a barom azt mondta,hogy kórházba kerültél,mert elájultál...-elegem lett...odaléptem Louishoz,majd én is arcon vágtam...
-Irtózatosan nagy balfasz vagy...-sziszegtem ki a fogaim között,majd Emmával elmentünk a mosdóba...-Emma nyugi...egyben vagyok!-mosolyogtam rá...
-Hazudott nekem...-szólalt meg Emma.-nekem...az egyik legjobb barátjának...-nem reagáltam semmit sem,csak megöleltem...

*Louis szemszöge*

-Leának van igaza,hogy lehettél ekkora köcsög?!-kérdezte Harry.
-De én csak vicceltem,nem gondoltam,hogy be is veszi...-hajtottam le a fejemet.
-Sikeresen elérted,hogy utáljanak téged...-kacsintott Harry,majd elment...Amikor körbenéztem a szobában,mindenki csak csóválta a fejét...
-Miért vagyok én ekkora hülye?!-sóhajtottam fel,majd beletemettem az arcomat a tenyerembe...

*Lea szemszöge*

Nem akartunk visszamenni az öltözőbe,így leültünk a folyosón a földre,és ott beszélgettünk...
-Meg kéne bocsátani neki...-fogtam meg Emma kezét.
-De azt mondta...
-Shh!Hallottam...de tudod milyen Lou...őrületbe fogja magát kergetni...
-Igaz...-hajtotta le a fejét Emma.
-Na gyere...-álltam fel a földről,majd segítettem Emmának is.Mikor beléptünk az öltözőbe elég nagy csend keletkezett...Louis csendben sírdogált a sarokban...nem is kellett nekünk több,odamentünk hozzá,majd megöleltük...
-Köszönöm...-szorított magához minket.
-Idióta...-mondta nevetve Emma.
-Barom...-pusziltam meg az arcát...Harry mikor visszajött mosolyogva nézte végig az egészet...
-Lea és Niall...,amúgy hol voltatok ilyen sokáig?!-kezdte el húzogatni a szemöldökét Zayn.
-Sétáltunk...-mondtam egyszerűen mosolyogva neki.
-Séta mi...?!-kezdett el röhögni Harry.
-Igen...Lea és én csak sétáltunk...-mondta nevetve Niall...én persze rögtön beleremegtem a nevetésébe...
-Nem hiszek nektek...-harapott bele az almájába Liam.
-Nyugi...mi sem neked...-kezdtem el nevetni.
-Amúgy tudjuk,hogy mit csináltatok...nézzétek!-felénk mutatta a telefonját Zayn,amin a Twitter ment éppen...
-Mit nézzünk?!-szólalt meg Niall.
-Várj...mindjárt betölt...áhh kész!-mondta,majd megint felénk fordította...A képen Niall és én voltunk,ahogyan csókolózunk...
-De...-kezdtem volna el a mondanivalómat,de Zayn nem hagyta...
-RAJONGÓK!-nevette el a végét,majd megölelt minket...
-De mi nem járunk...-jelentettük ki,mire mindenki ránk figyelt...