4.Fejezet

*Niall szemszöge*
-Várj...ne tedd le!-mondtam neki,de nem hallotta meg,és letette...-Szeretlek...-tátogtam a telefonba...-köszi Louis...-adtam vissza a telefonját...
-Bármikor,de nem lenne egyszerűbb elkérni a telefonszámát?-nézett rám nevetve...-vagy akár én is megadhatom...
-Nem...nem kell,majd megszerzem...-mosolyodtam el.
-Ez a beszéd...-vágott háton Louis...-szombaton toppon kell lenned éneklés és Lea ügyileg is...-nevette el a végét.
-Tudom...-sóhajtottam fel,majd befeküdtem az ágyamba.Rá egy 5 percre Simon kopogott az ajtón...
-Miért nem vagytok még készen?!Próbára kell mennünk!-kiáltott ránk...Hirtelen kiestem az ágyból,úgy megijedtem,mire a fiúk hangos nevetésben törtek ki...
-Niall ne szórakozz!-állt mellém Simon.
-Bocsánat...-álltam fel lehajtott fejjel.
-5 percet kaptok,hogy felöltözzetek...-mondta Simon,majd becsapta maga mögött az ajtót...
-Na remek...-mondta ingerülten Harry,majd rám nézett...
-Ne fogd rám...-mondtam határozottan,de mégis halkan.

*Lea szemszöge*

-Nyugodj már le!-kiáltott rám Emma.
-De annyira...annyira...annyira...-befogta a számat...
-Befejezted?!-próbált komolyan rám nézni,de elröhögte magát,majd levette a számról a kezét...
-ÖRÜLÖK!-kiáltottam el magamat..
-Te menthetetlenül hülye vagy...-szólalt meg,majd kiment a konyhába...

*Louis szemszöge*

-Nem jó!Nem jó!Nem jó!-kiáltozott Simon...-tudom,hogy nehéz összeszokni,de ti vállaltátok,szóval csináljátok is meg...bizonyítsátok be,hogy  megérdemeltétek,hogy továbbjutottatok...Na de 1-2-3...és!-miután elénekeltük Simon arcán egy hatalmas mosoly jelent meg...-Erről beszéltem.Na de még egyszer...-miután két órán keresztül gyakoroltunk,végre közölte velünk,hogy vége a próbának...
-Megdöglök...-visítottam fel a szobánkban...-Hol a telefonom?!-miután megtaláltam,rögtön felhívtam Leát.
-Hallo?!
-Leeea...meg fogok halni!!-ordítottam a telefonba.
-Hé...nyugi...mély levegő...és most szépen lassan mondd el,hogy mi történt...
-Több,mint 2 órán keresztül énekeltünk...MEGHALOK!-ordítottam.
-Nyugi már...egy kis éneklésbe még senki sem halt bele!-jött a nyugodt válasz...
-De igen!ÉN!-ordítottam el magamat...
-Jól figyelj ide,mert csak egyszer mondom el...HÜ-LYE VAGY!-jött az egyértelmű reakció.
-De én...
-Te jelentkeztél...-nevette el magát...-amúgy nyugi szombaton találkozunk...
-De én most akarlak...-nyögtem ki,mire a fiúk kérdően néztek rám...-Lea az...-tátogtam,mire Niall szemei láthatóan felcsillantak.Ezen persze elröhögtem magamat...
-Mi az ilyen vicces?!-kérdezte Lea...
-Ha látnád,amit én,a helyszínen elolvadnál...-mikor ezt kijelentettem Niall elpirulva,mégis gyilkos tekintettel nézett rám...
-Mi bajod van?!
-Semmisemmi...akkor szombaton várlak...SZIA!-ordítottam bele a telefonba,majd kinyomtam.
-TE BAROM!-kiáltott rám Niall...

*Lea szemszöge*

-Hogy én,hogy utálom Louist...-mentem oda Tomhoz.
-Na mi van hugi?!-nézett rám nevetve.
-Kinyomta ez a barom...-ültem le az ágyára.
-Nyugi...már csak pár nap van szombatig...és akkor megfojthatod...-nevette el magát,mire szúrós tekintettel néztem rá...-Bocsánat...-emelte fel védekezően maga elé a kezeit...