2.Fejezet

-LEAA!El fogunk késni!!-ordítozta valaki.
-Hogy mi?!-nyitottam ki a szemeimet.
-Hajnali 6 van!-ugrált az ágyamon Lou.
-Te,hogy jutottál be?!
-Anne beengedett,na de siess!
-Hülye gyerek...7-kor indulunk...nem?!-húztam a fejemre a takarómat.
-Pont azért...ismerlek már...és hidd el 18 év alatt rájöttem,hogy tetű lassan öltözöl...-még mindig rajtam ült,majd kacsintott egyet.
-Szállj le rólam...!
-Addig nem,amíg nem öltözöl fel!-mosolygott rám.
-Egy nem fogok előtted öltözni,kettő nehéz lesz úgy,hogy közben a 200 tonnáddal rajtam ülsz...-kacsintottam rá.
-10 percet kapsz...-nevette el magát,majd megpuszilta az arcomat.
-Lea!-nyitott be a szobámba Lisa.-Nem tudok aludni...
-Szevasz prücsök!-emelte fel Lou Lisát,majd elvitte a szobájába...10 perc után utánuk mentem...
-Na kész vagyok!-szólaltam meg mosolyogva.
-Shh!Elaludt...-kifelé vette az irányt Lou,majd maga után húzott engem is...Az anyukája vezetett,addig Lou elénekelte nekem párszor a dalt.
-Szerintem jó.-mosolyodtam el.
-De mi lesz,ha lesokkolok,vagy elfelejtem,vagy...-befogtam a száját.
-Csend már!Nem lesz semmi baj,ha mégis,akkor is ügyesen meg fogod oldani,na de téma lezárva...-mondtam neki,majd megöleltem...Anyukája elment szétnézni Londonban,persze előtte minket kirakott...Bent egy folyosón leültünk egy göndör hajú gyerek mellé...
-Lea...én helyben kidobom a taccsot...-nézett rám remegő ajkakkal Louis.
-Louis William Tomlinson!Most hagyd abba,vagy különben kénytelen leszek téged leütni!-böktem meg az oldalát...-amúgy tovább fogsz jutni...TUDOM!-nevettem el a végét.
-Honnan?!
-Női megérzés,sosem csal...-nevettem el magamat...Egyre jobban fogytak az énekesek a folyosóról...Louison volt a sor...utoljára megöleltem,majd idegesen leültem a székre...Mikor Louis kijött csalódottságot láttam az arcán...
-Mi a baj nagy fiú?!
-Elrontottam...-ült le mellém idegesen...
-Hé...nyugi...-fogtam meg a vállát...-tovább KELL jutnod!-néztem mélyen a szemébe,majd megöleltem...
-Lea...nem érted?!-szólalt meg halkan...-nem jutottam tovább...-nézett rám könnyes szemekkel...
-Louis...én...-nem bírtam végigmondani,mert kijött egy pasas az ajtón,aki közölte,hogy a következő emberek álljanak mellé.
-Harry Styles,Liam Payne,Louis Tomlinson,Niall Horan,Zayn Malik...-mondta a pasi,majd bementek vissza a stúdióba...10 perc múlva nevetve futottak ki...
-Úristen,úristen,úristen...-kapott fel Louis...-tovább jutottunk!
-Hé...mi ez a többesszám?!-néztem rá értetlenkedve.
-Hát mi...-mutatott végig a fiúkon...-fiúk gyertek ide!Be szeretnék mutatni valakit...-miután mind a négyen odaálltak Louis mellé,egy hatalmas vigyorral az arcukon,végignéztek engem...-ő itt a legjobb barátom...Lea...-mutatott rám mosolyogva.
-Sziasztok!-köszöntem zavarodottan...Úristen...ennyi jó pasit egy helyen...főleg a szőke...az ábrándozásomat az említett személy zavarta meg.
-Szia Niall vagyok...-odanyújtottam neki a kezemet,de ő szorosan magához ölelt...a szívem a torkomban dobogott,majd elengedett tiszta vörös fejjel...
-Szia én Harry vagyok!
-Örvendek!-mosolyodtam el...a többiek csak odabiccentettek felém és mondták a nevüket...
-Ő Liam,én meg Zayn...-mondta Zayn.
-Én meg Louis...!-ugrott a hátamra Louis.
-Tomlinson...pattanj le...most!-röhögve szólaltam meg.
-Oké...oké...
-Amúgy mi a bandának a neve,és mit adtok,majd először elő?!
-One Direction és Torn!-mondták egyszerre.
-Az a kedvenc számom...-mondtam hatalmas mosollyal az arcomon...A nap többi részében a fiúk összerakták a dalt,majd szórakoztak egy picit...általában mindig én voltam az áldozat,de szerencsére Niall minden egyes alkalommal megvédet a többiektől...