1.Fejezet

Becsöngettek...
-Lea...gyere már!-rángatott a kezemnél fogva Louis és Emma.Na igen...ők a legjobb barátaim,mint az előbb kiderült Leának hívnak...teljes nevem Lea Parker...Ez a két hülye,akik meg sikeresen végigrángattak a suli folyosóján Emma Swan és Louis Tomlinson...na de vissza a folyosóra...
-Lea...ne most nyavalyogj...tudod,hogy Mr.Watson meg fog minket ölni,ha elkésünk...-lihegte Louis,majd miután kinyújtottam rá a nyelvemet,erősebben megszorította a kezemet.
-Te marha!-szisszentem fel,majd kitéptük a terem ajtaját,ahol a tanár már magyarázott.
-Maguk hol voltak?!-nézett ránk ingerülten.
-Mii..-kezdtem volna el magyarázkodni,de Louis beleszólt.
-Késett a buszunk...!-mondta remegve.
-Üljenek le!-mondta a tanár.
-Busz...mi?!-ültem le Louis mellé a padba egy halvány mosollyal az arcomon.
-Mert a te magyarázatod mivel lett volna jobb?!-nézett rám érdeklődve,én erre csak megpusziltam.
-Nem elég,hogy elkésnek,még az én órámon szerelmeskednek?!-jött mellénk Mr.Watson.
-Csak adtam neki egy puszit,a másik ,hogy mi csak barátok vagyunk...-próbáltam magyarázkodni.
-Eleinte...-kacsintott ránk Mr.Watson,majd elfordult és továbbmagyarázott...Még 1 perc volt az órából...
-Már csak 1 perc!-suttogta Louis irtózatos nagy mosollyal a fején.
-Parker,Swan és Tomlinson!Álljatok fel!-Mindhárman remegve felálltunk,majd rettegve vártuk a következményeket...-Még egy késés,és beírlak titeket hiányzónak...értettétek?!
-Igen uram...-mondtuk,majd leültünk.Végre kiment a teremből a tanár is,rá egy percre valaki meghúzta a hajamat.
-LEAAA!-ordította a fülembe a kéz gazdája,aki persze Emma volt.
-Mi az?!-néztem rá ingerülten...
-Tudtad,hogy ennek a nyominak holnap lesz a válogatója?!-mutatott Louisra.
-Válogató?!-néztem rájuk meglepődötten.
-Tudod,hogy ki jut tovább a mentorok házába...-magyarázta Lou...
-Ahha...érdekes...izgatott vagyok...-szólaltam meg gúnyosan.
-Az jó,ugyanis TE fogsz elkísérni,mert Emma nem ér rá.-bökött oldalba Louis.
-Hogy mi?!Én...de hát...és...ne már...ott a négy húgod,majd ők elkísérnek...
-Lea...lééééééégyszi...!-nézett rám kiskutyaszemekkel.
-Ah...jól van...elkísérlek,de akkor az a minimum,hogy tovább is jutsz!-nyújtottam ki rá a nyelvemet.
-Az természetes!-nevette el magát.A nap többi része unalmasan telt el.Louval hazakísértük Emmát,aki egy utcával arrébb lakik tőlünk...,ugyanis,ha még nem említettem volna Louis a szomszédom.
-Na,akkor holnap mikor indulunk?!-érdeklődtem Loutól.
-7-re legyél kész...-kacsintott rám,majd megölelt és hazament.
-Hey!-köszöntem a lakásban lévőknek.-Anya!-ordítottam el magamat.
-A konyhában vagyok!-jött a válasz.
-Szia...figyelj,holnap nem leszek itthon.-néztem rá nagy szemekkel,hátha hatásosnak bizonyul.
-És hova mész,ha szabad tudnom?!-nézett rám kérdően.
-Csak Louist kísérném el a válogatóra,hogy ne izgulja halálosan szét magát.-mosolyodtam el.
-Okéoké...-mosolyodott el anya,majd megölelt.
-Na de most megyek...Szia!-majd rögtön felfutottam a szobámba...szokásomhoz híven a gép előtt kötöttem ki...Louval és Emmával beszélgettem,majd lementem vacsorázni.
-Lea szólj a bátyádnak és a húgodnak is...-szólt rám apa.
-Oké...-sóhajtottam egyet,majd feltrappoltam a lépcsőn...-Tom!Lisa!Lefelé!Vacsora van...!-ordítottam el magamat...
-Nem kell üvöltözni...!-támaszkodott meg a vállamon Tom,mire szúrós tekintettel néztem rá...-csak én is megvárom Lisát...-lépett arrébb tőlem...
-Lisa!-kiabálva kopogtattam be az ajtaján...
-Nem Lisa vagyok,hanem kiskirálylány...-jött az értelmes válasz a 4 éves húgomtól...
-Na majd én...-szólalt meg a drága bátyuskánk...-Lisa...-nyitott be a szobájába...-gyere ide...-felkapta,majd elindult vele lefelé a lépcsőn...Na igen...a suli nagymenője,mint bébiszitter...hm...A vacsorával gyorsan végeztem,így gyorsan elmentem fürdeni,hajat mosni és lefeküdtem aludni...

Kiegészítés: - Lea & Louis & Emma : 18 évesek
- Tom : 19 éves
- Lea szülei : Adam & Anne (A többi majd időben kiderül.)