3.Fejezet

Mivel Louis továbbjutott,így ott kellett maradnia.Elbúcsúztunk egymástól...
-Ügyes legyél nagyfiú!-öleltem át szorosan.
-Köszi...-mondta,majd megpuszilt.A többiektől is elbúcsúztam.
-Sziasztok...-öleltem át őket egyesével...Niall volt az utolsó...mikor elengedtem a kék szemeivel találtam magamat szembe,hirtelen ledermedtem...egy fél percig állhattunk úgy,majd miután Louis megköszörülte a torkát hátrébb léptem tiszta vörös fejjel Nialltől...
-Majd hívj!-fordultam Louis felé,majd megöleltem utoljára.Anyukája is elbúcsúzott tőle,majd hazaindultunk...
-Köszönöm a fuvart...Szia!-köszöntem el,majd bementem a házunkba...-Sziasztok!Megjöttem!-ordítottam el magamat.
-Leaaaa!-rohant oda hozzám Lisa.
-Hey picúr.-mosolyodtam el.-Anyáék?!
-Bradfordba kellett menniük...-mondta Tom a lépcsőn lemászva...
-Mi van Bradfordban?!Doncasterben is van minden,minek elutazni egy pár órára lévő városba?!-néztem rájuk érdeklődve.
-EeeeeeeeeeeeeeeeeeePassz!-kacsintott rám Tom...-a lényeg az,hogy itt van John...szóval ha lehet,akkor csendben tevékenykedjetek...-nézett rám,majd Lisára...-na bye.-mondta,majd felment a szobájába.
-Ez nem ér...ha John átjöhet,akkor Emma is...-jelentettem ki,Lisa meg csak csendben cumizott az ujjával.Elővettem a telefonomat,majd kikerestem Emma számát...Kicsöndött...
-Hallo?!
-Hey!Nincs kedved átjönni hozzánk?!
-Öm...de...de akkor mesélsz a válogatóról...?!-nevette el a végét.
-Alap...na...mért nem vagy még itt?!-siettettem Emmát.
-Kuss...nyisd ki az ajtót...-szólalt bele lihegve a telefonba 2 perc után...kinyomtam,majd beengedtem...-És elköszönni ki fog te barom?!-ugrott a nyakamba Emma.
-Szia neked is...-mosolyodtam el,majd bezártam az ajtót...-Na ülj le a nappaliba,elintézem a nézőközönséget...-biccentettem Lisára a fejemmel,mire hangos nevetésben tört ki Emma...-Na gyere picúr...-fogtam meg a kezét,majd felvettem és felvittem a szobájába...-Ha bármi baj van,Tom a szobájában van...oké?!
-Oké...-vette ki az ujját a szájából...Gyorsan visszafutottam a nappaliba,majd szó szerint ráugrottam a kanapéra...
-Na mesélj...,mert Louist felhívtam,de ő csak nevetve annyit mondott,hogy te elmondod...
-Öm Louisék továbbjutottak!-ordítottam el magamat.
-Úristenúristenúristen!-kezdett el ugrándozni Emma...-Na várj!-állt meg hirtelen egy helyben.-Mi ez a többesszám?!
-Csapatba rakták 4 másik fiúval együtt...-mondtam elpirulva.
-Na oké...látom más is történt ott...-mondta széles mosollyal az arcán...-mesélj csak...
-Az egyik srác...vagyis az összes baromi helyes,de a szőke...megbabonázott és a szemei...most röhögni fogsz,de maga a tökéletes szőke herceg...-sóhajtottam fel,közben nem bírtam abbahagyni a mosolygást.
-Tovább...-nevetett fel.
-Amikor búcsúzkodtunk közel voltam ahhoz,hogy megcsókoljam...-nyomtam bele a fejemet a díszpárnába a mondat végén.
-Khm...Lea...nem ismerek rád...-nevetett fel Emma,mire én gyilkos tekintettel néztem rá...-mármint...khm...semmi...-bökött oldalba...Még kb. 2 órát beszélgettünk,majd miután anyáék hazajöttek Emma és John nálunk vacsoráztak,majd hazamentek...Anyának is mindent elmeséltem...persze "véletlen" a Nialles részt elfelejtettem elmondani...,viszont úgy voltam vele,hogy amről nem tud,az nem fáj neki...Este 11 óra felé fáradtan felmásztam az emeletre,megfürödtem,majd beestem az ágyamba...rögtön elnyomott az álom...Másnap reggel a telefonom ébresztett...Louis volt az...
-Szia te barom!-szólaltam bele kómás hangon...
-Nem Louis vagyok...,hanem Niall...-szólalt meg zavarodottan.
-Hogy mi?!Úristen...bocsi...-ültem fel az ágyamban...
-Semmi gond...-nevette el magát...Kisebb szívrohamot kaptam a nevetése miatt...,hogy lehet valaki ennyire tökéletes?!-Hahó!...Lea...itt vagy?!
-Öm..igen...-szólaltam meg nehezen.
-Amúgy csak azért hívtalak fel,hogy megkérdezzek valamit...
-Mi...mi...micsodát?!-szólaltam meg zavarodottan.
-Ugye látjuk még egymást?!Mármint...ugye majd eljössz az élő showra?!
-Ha továbbjuttok,akkor igen...-mosolyodtam el.
-Akkor nem sokára találkozni fogunk...-mondta nevetve.
-Hogy mi?!Úristen!Gratulálok nektek!Úristen...le kell tennem..Szia!-köszöntem el,majd pizsamában lerohantam a többiekhez...-Bejutottak az élő showba...!-ordítottam el magamat,majd elkezdtem táncolni...

2.Fejezet

-LEAA!El fogunk késni!!-ordítozta valaki.
-Hogy mi?!-nyitottam ki a szemeimet.
-Hajnali 6 van!-ugrált az ágyamon Lou.
-Te,hogy jutottál be?!
-Anne beengedett,na de siess!
-Hülye gyerek...7-kor indulunk...nem?!-húztam a fejemre a takarómat.
-Pont azért...ismerlek már...és hidd el 18 év alatt rájöttem,hogy tetű lassan öltözöl...-még mindig rajtam ült,majd kacsintott egyet.
-Szállj le rólam...!
-Addig nem,amíg nem öltözöl fel!-mosolygott rám.
-Egy nem fogok előtted öltözni,kettő nehéz lesz úgy,hogy közben a 200 tonnáddal rajtam ülsz...-kacsintottam rá.
-10 percet kapsz...-nevette el magát,majd megpuszilta az arcomat.
-Lea!-nyitott be a szobámba Lisa.-Nem tudok aludni...
-Szevasz prücsök!-emelte fel Lou Lisát,majd elvitte a szobájába...10 perc után utánuk mentem...
-Na kész vagyok!-szólaltam meg mosolyogva.
-Shh!Elaludt...-kifelé vette az irányt Lou,majd maga után húzott engem is...Az anyukája vezetett,addig Lou elénekelte nekem párszor a dalt.
-Szerintem jó.-mosolyodtam el.
-De mi lesz,ha lesokkolok,vagy elfelejtem,vagy...-befogtam a száját.
-Csend már!Nem lesz semmi baj,ha mégis,akkor is ügyesen meg fogod oldani,na de téma lezárva...-mondtam neki,majd megöleltem...Anyukája elment szétnézni Londonban,persze előtte minket kirakott...Bent egy folyosón leültünk egy göndör hajú gyerek mellé...
-Lea...én helyben kidobom a taccsot...-nézett rám remegő ajkakkal Louis.
-Louis William Tomlinson!Most hagyd abba,vagy különben kénytelen leszek téged leütni!-böktem meg az oldalát...-amúgy tovább fogsz jutni...TUDOM!-nevettem el a végét.
-Honnan?!
-Női megérzés,sosem csal...-nevettem el magamat...Egyre jobban fogytak az énekesek a folyosóról...Louison volt a sor...utoljára megöleltem,majd idegesen leültem a székre...Mikor Louis kijött csalódottságot láttam az arcán...
-Mi a baj nagy fiú?!
-Elrontottam...-ült le mellém idegesen...
-Hé...nyugi...-fogtam meg a vállát...-tovább KELL jutnod!-néztem mélyen a szemébe,majd megöleltem...
-Lea...nem érted?!-szólalt meg halkan...-nem jutottam tovább...-nézett rám könnyes szemekkel...
-Louis...én...-nem bírtam végigmondani,mert kijött egy pasas az ajtón,aki közölte,hogy a következő emberek álljanak mellé.
-Harry Styles,Liam Payne,Louis Tomlinson,Niall Horan,Zayn Malik...-mondta a pasi,majd bementek vissza a stúdióba...10 perc múlva nevetve futottak ki...
-Úristen,úristen,úristen...-kapott fel Louis...-tovább jutottunk!
-Hé...mi ez a többesszám?!-néztem rá értetlenkedve.
-Hát mi...-mutatott végig a fiúkon...-fiúk gyertek ide!Be szeretnék mutatni valakit...-miután mind a négyen odaálltak Louis mellé,egy hatalmas vigyorral az arcukon,végignéztek engem...-ő itt a legjobb barátom...Lea...-mutatott rám mosolyogva.
-Sziasztok!-köszöntem zavarodottan...Úristen...ennyi jó pasit egy helyen...főleg a szőke...az ábrándozásomat az említett személy zavarta meg.
-Szia Niall vagyok...-odanyújtottam neki a kezemet,de ő szorosan magához ölelt...a szívem a torkomban dobogott,majd elengedett tiszta vörös fejjel...
-Szia én Harry vagyok!
-Örvendek!-mosolyodtam el...a többiek csak odabiccentettek felém és mondták a nevüket...
-Ő Liam,én meg Zayn...-mondta Zayn.
-Én meg Louis...!-ugrott a hátamra Louis.
-Tomlinson...pattanj le...most!-röhögve szólaltam meg.
-Oké...oké...
-Amúgy mi a bandának a neve,és mit adtok,majd először elő?!
-One Direction és Torn!-mondták egyszerre.
-Az a kedvenc számom...-mondtam hatalmas mosollyal az arcomon...A nap többi részében a fiúk összerakták a dalt,majd szórakoztak egy picit...általában mindig én voltam az áldozat,de szerencsére Niall minden egyes alkalommal megvédet a többiektől...

1.Fejezet

Becsöngettek...
-Lea...gyere már!-rángatott a kezemnél fogva Louis és Emma.Na igen...ők a legjobb barátaim,mint az előbb kiderült Leának hívnak...teljes nevem Lea Parker...Ez a két hülye,akik meg sikeresen végigrángattak a suli folyosóján Emma Swan és Louis Tomlinson...na de vissza a folyosóra...
-Lea...ne most nyavalyogj...tudod,hogy Mr.Watson meg fog minket ölni,ha elkésünk...-lihegte Louis,majd miután kinyújtottam rá a nyelvemet,erősebben megszorította a kezemet.
-Te marha!-szisszentem fel,majd kitéptük a terem ajtaját,ahol a tanár már magyarázott.
-Maguk hol voltak?!-nézett ránk ingerülten.
-Mii..-kezdtem volna el magyarázkodni,de Louis beleszólt.
-Késett a buszunk...!-mondta remegve.
-Üljenek le!-mondta a tanár.
-Busz...mi?!-ültem le Louis mellé a padba egy halvány mosollyal az arcomon.
-Mert a te magyarázatod mivel lett volna jobb?!-nézett rám érdeklődve,én erre csak megpusziltam.
-Nem elég,hogy elkésnek,még az én órámon szerelmeskednek?!-jött mellénk Mr.Watson.
-Csak adtam neki egy puszit,a másik ,hogy mi csak barátok vagyunk...-próbáltam magyarázkodni.
-Eleinte...-kacsintott ránk Mr.Watson,majd elfordult és továbbmagyarázott...Még 1 perc volt az órából...
-Már csak 1 perc!-suttogta Louis irtózatos nagy mosollyal a fején.
-Parker,Swan és Tomlinson!Álljatok fel!-Mindhárman remegve felálltunk,majd rettegve vártuk a következményeket...-Még egy késés,és beírlak titeket hiányzónak...értettétek?!
-Igen uram...-mondtuk,majd leültünk.Végre kiment a teremből a tanár is,rá egy percre valaki meghúzta a hajamat.
-LEAAA!-ordította a fülembe a kéz gazdája,aki persze Emma volt.
-Mi az?!-néztem rá ingerülten...
-Tudtad,hogy ennek a nyominak holnap lesz a válogatója?!-mutatott Louisra.
-Válogató?!-néztem rájuk meglepődötten.
-Tudod,hogy ki jut tovább a mentorok házába...-magyarázta Lou...
-Ahha...érdekes...izgatott vagyok...-szólaltam meg gúnyosan.
-Az jó,ugyanis TE fogsz elkísérni,mert Emma nem ér rá.-bökött oldalba Louis.
-Hogy mi?!Én...de hát...és...ne már...ott a négy húgod,majd ők elkísérnek...
-Lea...lééééééégyszi...!-nézett rám kiskutyaszemekkel.
-Ah...jól van...elkísérlek,de akkor az a minimum,hogy tovább is jutsz!-nyújtottam ki rá a nyelvemet.
-Az természetes!-nevette el magát.A nap többi része unalmasan telt el.Louval hazakísértük Emmát,aki egy utcával arrébb lakik tőlünk...,ugyanis,ha még nem említettem volna Louis a szomszédom.
-Na,akkor holnap mikor indulunk?!-érdeklődtem Loutól.
-7-re legyél kész...-kacsintott rám,majd megölelt és hazament.
-Hey!-köszöntem a lakásban lévőknek.-Anya!-ordítottam el magamat.
-A konyhában vagyok!-jött a válasz.
-Szia...figyelj,holnap nem leszek itthon.-néztem rá nagy szemekkel,hátha hatásosnak bizonyul.
-És hova mész,ha szabad tudnom?!-nézett rám kérdően.
-Csak Louist kísérném el a válogatóra,hogy ne izgulja halálosan szét magát.-mosolyodtam el.
-Okéoké...-mosolyodott el anya,majd megölelt.
-Na de most megyek...Szia!-majd rögtön felfutottam a szobámba...szokásomhoz híven a gép előtt kötöttem ki...Louval és Emmával beszélgettem,majd lementem vacsorázni.
-Lea szólj a bátyádnak és a húgodnak is...-szólt rám apa.
-Oké...-sóhajtottam egyet,majd feltrappoltam a lépcsőn...-Tom!Lisa!Lefelé!Vacsora van...!-ordítottam el magamat...
-Nem kell üvöltözni...!-támaszkodott meg a vállamon Tom,mire szúrós tekintettel néztem rá...-csak én is megvárom Lisát...-lépett arrébb tőlem...
-Lisa!-kiabálva kopogtattam be az ajtaján...
-Nem Lisa vagyok,hanem kiskirálylány...-jött az értelmes válasz a 4 éves húgomtól...
-Na majd én...-szólalt meg a drága bátyuskánk...-Lisa...-nyitott be a szobájába...-gyere ide...-felkapta,majd elindult vele lefelé a lépcsőn...Na igen...a suli nagymenője,mint bébiszitter...hm...A vacsorával gyorsan végeztem,így gyorsan elmentem fürdeni,hajat mosni és lefeküdtem aludni...

Kiegészítés: - Lea & Louis & Emma : 18 évesek
- Tom : 19 éves
- Lea szülei : Adam & Anne (A többi majd időben kiderül.)