9.Fejezet

Emma ott aludt nálunk...Reggel elég fájdalmas pózban keltem fel...Emma ugyanis mellettem aludt az ágyamban és a fejemen pihentette a kezét és a lábát egyaránt...
-Emma...-szólaltam meg nyűgösen...-Emma baszd meg...kelj már fel...-Emma persze tovább aludt nyugodtan...-EMMA!-kiáltottam el magamat...
-Mi van?!-szólalt meg nyűgösen,de nem vette le rólam még mindig a testrészeit...
-A kezed...meg a lábad...pakold már arrébb...-szólaltam meg kómásan...
-Bocs...-majd áthúzódott vissza az ágyam másik oldalára...ilyenkor egész jól jön,hogy franciaágyam van...körülbelül még 2 órát aludhattunk,amikor egyszer azt éreztem,hogy valaki bebújik a takaróm alá...Mikor megfordultam Lisával találtam magamat szembe.
-Jó reggelt...-köszönt irtó édesen.
-Szia picúr...-öleltem át.
-Szóval itt van...-állt mosolyogva az ajtóban egy szál boxerben Tom.
-Itt,de nem akarsz véletlen felöltözni?!-néztem rá egy kis undorral.
-Köszi,hogy ennyire aggódsz értem,de köszi jól érzem magamat így is...-kacsintott egyet,majd bemászott Lisa és Emma közé az ágyamba...Emma persze enyhén megijedt és kiesett az ágyamból...
-Na...ne menekülj...-kezdett el nevetni Tom,majd visszasegítette Emmát.
-Még jó,hogy csak két személyes az ágyam...-kezdtem el nevetni.
-Gondolj bele,ha majd Niall is itt lesz...-kezdett el röhögni Emma,mire gyilkos tekintettel ránéztem...
-Hogy kicsoda?!-nézett rám Tom.
-Senki...-dőltem vissza az ágyamba...
-Lea barátja...-kezdett el röhögni Emma.
-Nem járok vele...-szólaltam meg sértődött hangnemben.
-Úgyis az lesz a vége...-ült fel az ágyban,majd rám nézett.-Szereted nem?!
-De...-vörösödtem el.
-Na ő is szeret téged...és az a csók...meg ahogyan az öltözőben viselkedtetek...én a helyedben bemutatnám neki a leendő sógorát...-kezdett el röhögni,majd a drága bátyámra mutatott...
-Le vagyok maradva...-szólalt meg Tom.
-Háát eléggé...-kezdtem el már én is nevetni.
-Következő showra én is megyek...-jelentette ki,mire mi Emmával egymásra néztünk,majd röhögésben törtünk ki...-úristen...most meg mi bajotok van?!-nézett ránk lenézően.
-Csak belegondoltunk,hogy mi lesz ott...-röhögtem el a végét.
-Lea...-szólalt meg Lisa...-Ki az a Niall bácsi?!
-Bácsi?!-kezdtem el nevetni...-úristen...neee!Ha én ezt elmondom neki...-már szabályosan folyt a könnyem...Lisa csak tátott szájjal nézett rám,hogy mi rosszat mondott...már tiszta könnyesek voltak a szemei...-Jaj Lisa...nem rajtad nevetek...-szorítottam magamhoz a 4 éves húgomat,akinek a könnyei patakokban folytak...
-Hugi...ezt most jól megcsináltad...-mondta Tom,majd simogatni kezdte Lisa fejét...
-Öm...én hazamegyek...-mondta halkan Emma...egy-egy puszit nyomott az arcunkra,majd elment.
-Lisa...ne sírj...légyszi...naa...nem úgy gondoltam...-simogattam a fejét,majd már csak azt vettem észre,hogy Lisa bealudt...
-Na...én elmentem...-mondta Tom,majd ott hagyott minket...

8.Fejezet

-Pedig erőteljesen úgy tűnik!-szólalt meg a kanapéról Liam teli szájjal.
-De tényleg nem...-szólaltam meg.
-Niall...-állt Harry az említett személy elé...-megmondanád,hogy mit veszítettél el?!-nézett rá komolyan.
-Mi van?!-nézett rá értetlenkedve Niall.
-Hát...tudod a kép alapján úgy tűnik,hogy teljes bedobással kerestél valamit Lea szájában...-röhögte el a végét Harry.
-Hülye barom!-hasba vágtam,mire ő összegörnyedt...
-Ez fájt...-nézett rám nagy könnyes szemekkel.
-Harryt megütötte egy lány és ő meg sír...HAHAHA!-kezdett el röhögni Zayn,mire én gyilkos tekintettel ránéztem...
-Én a helyedben nem húznék ujjat Leával...tapasztalat...-mondta Louis Zaynnek,majd megmutatta a lábán lévő kék foltokat..
-Az véletlen volt...-néztem rá nagy szemekkel Loura,mire ő megölelt.
-Hülye kis nyomi vagy,de azért szeretlek...Áú!A lábam...ez is véletlen volt...mi?!-nézett rám érdeklődve.
-Ez kivételesen direkt...-nyújtottam ki rá a nyelvemet,majd megöleltem...A többiek eközben megfulladtak a röhögéstől...
-Na szóval...higyjétek el neki azt amit mondott...szóval nem járnak...aminek persze kevés az esélye,de ha ő ezt állítja akkor nem...-röhögte el a végét Lou...-remélem bírtátok követni...
-Bírtuk...-szólalt meg Liam,miközben megint beleharapott az almába.
-Olyan hülyék vagytok...-szólalt meg Niall nevetve...-ha majd járunk,akkor ti lesztek az elsők,akiknek szólunk...
-Ja,mint most?!-nézett ránk nagy szemekkel Zayn.
-Csend már...-nevettem el a végét.
-Kérdés...kit szeretsz a bandából legjobban?!-nézett rám vigyorogva Harry.
-Tuti Niallt fog mondani...-fejezte be végre Liam az alma rágcsálását...
-Louis...-mosolyodtam el,mire mindenki furcsán rám nézett...
-Haha...én ezt tudtam,mármint,hogy ezt fogod mondani!-közölte Emma mosolyogva.
-De hát miért pont Louis?!-nézett rám kiskutyaszemekkel Harry.
-Harry...elég nagy fiú vagy már ahhoz,hogy felfogd,hogy Louist ismertem meg legelőször 6 hónaposan,utána jött Emma 1 éves korunkban...-kacsintottam az előttem ledermedt srácra.
-Most arra céloztál,hogy milyen fiatal vagyok?! Én már teljesen érett vagyok...-fonta keresztbe Harry a karjait,majd bevágta a durcát...
-Igen Harry...sugárzik rólad az érettség...-nevettem fel,majd folytattam...-amúgy csak úgy mondom,hogy anno 2 éve 16 évesen,mi is be akartuk bizonyítani,hogy érettek vagyunk...,azután rájöttünk,hogy az a bizonyos tojáshéj,még mindig a hátsófelünket díszíti...-Harry bambán állt előttem,így megöleltem,mire elmosolyodott.
-Lehet,hogy igazad van...-szólalt meg Harry.
-TUTI!-nevette el magát Lou...Ezután elkezdtünk másról beszélgetni,majd mindenki leült valahova...én leültem  az egyik kanapéra gyorsan,hogy ne kelljen a földön ülnöm...,majd 5 perc után Niall huppant le mellém,és azzal a nagy lendülettel,amivel ledobta magát a kanapéra,át is karolt a vállamnál fogva,majd közelebb húzott magához...mivel már kezdtem nagyon unatkozni,így felmentem a telefonomról Twitterre,ahol megdöbbenve vettem észre,hogy az 1500 követőm,hirtelen 4200-ra nőtt...,1 másodperc alatt az okára is rábukkantam...Louis és Zayn különböző bejegyzésekben megjelöltek Niallel kapcsolatban...Na igen Niall...Niall közben egész végig a hajammal játszott,mivel a fejemet az ölébe hajtottam,a lábaimat meg Louis ölébe raktam...persze a fiúk,itt Zaynre,Harryre és Liamre gondolok...nem bírták ki,hogy erről ne rakjanak fel képet Twitterre...így egyre több követőm lett...Éjfél környékén Emmával ott hagytuk a fiúkat,majd visszaindultunk Doncasterbe...

7.Fejezet

*Lea szemszöge*

Éppen,hogy csak kinyitottam a fiúk öltözőjének ajtaját,Emma sírva borult a nyakamba...
-Na jó...mit mondtatok neki?!-néztem a fiúkra ingerülten.
-Csak,hogy nyugodjon meg,mert tuti,hogy nem lesz semmi gond...-nézett rám Liam.
-Ugyan milyen gond?-néztem rájuk értetlenkedve...
-Hallottuk,hogy mi történt veled...-szipogott Emma...-De ugye jobban vagy?!A kezed mennyire zúzódott?!-nézett rám könnyekkel teli szemekkel.
-Na jó...nem értem miről van szó...valamit szívtatok?!-néztem rájuk komolyan.
-Louis azt mondta...-nem fejezte be a mondatát Emma,hanem odalépett Louishoz és teljes erejéből adott neki egy pofont,majd újra a nyakamba ugrott sírva...Louis felszisszent,majd simogatni kezdte az arcát...
-Emma normális vagy?!-löktem el magamtól...
-Igen...ez a barom azt mondta,hogy kórházba kerültél,mert elájultál...-elegem lett...odaléptem Louishoz,majd én is arcon vágtam...
-Irtózatosan nagy balfasz vagy...-sziszegtem ki a fogaim között,majd Emmával elmentünk a mosdóba...-Emma nyugi...egyben vagyok!-mosolyogtam rá...
-Hazudott nekem...-szólalt meg Emma.-nekem...az egyik legjobb barátjának...-nem reagáltam semmit sem,csak megöleltem...

*Louis szemszöge*

-Leának van igaza,hogy lehettél ekkora köcsög?!-kérdezte Harry.
-De én csak vicceltem,nem gondoltam,hogy be is veszi...-hajtottam le a fejemet.
-Sikeresen elérted,hogy utáljanak téged...-kacsintott Harry,majd elment...Amikor körbenéztem a szobában,mindenki csak csóválta a fejét...
-Miért vagyok én ekkora hülye?!-sóhajtottam fel,majd beletemettem az arcomat a tenyerembe...

*Lea szemszöge*

Nem akartunk visszamenni az öltözőbe,így leültünk a folyosón a földre,és ott beszélgettünk...
-Meg kéne bocsátani neki...-fogtam meg Emma kezét.
-De azt mondta...
-Shh!Hallottam...de tudod milyen Lou...őrületbe fogja magát kergetni...
-Igaz...-hajtotta le a fejét Emma.
-Na gyere...-álltam fel a földről,majd segítettem Emmának is.Mikor beléptünk az öltözőbe elég nagy csend keletkezett...Louis csendben sírdogált a sarokban...nem is kellett nekünk több,odamentünk hozzá,majd megöleltük...
-Köszönöm...-szorított magához minket.
-Idióta...-mondta nevetve Emma.
-Barom...-pusziltam meg az arcát...Harry mikor visszajött mosolyogva nézte végig az egészet...
-Lea és Niall...,amúgy hol voltatok ilyen sokáig?!-kezdte el húzogatni a szemöldökét Zayn.
-Sétáltunk...-mondtam egyszerűen mosolyogva neki.
-Séta mi...?!-kezdett el röhögni Harry.
-Igen...Lea és én csak sétáltunk...-mondta nevetve Niall...én persze rögtön beleremegtem a nevetésébe...
-Nem hiszek nektek...-harapott bele az almájába Liam.
-Nyugi...mi sem neked...-kezdtem el nevetni.
-Amúgy tudjuk,hogy mit csináltatok...nézzétek!-felénk mutatta a telefonját Zayn,amin a Twitter ment éppen...
-Mit nézzünk?!-szólalt meg Niall.
-Várj...mindjárt betölt...áhh kész!-mondta,majd megint felénk fordította...A képen Niall és én voltunk,ahogyan csókolózunk...
-De...-kezdtem volna el a mondanivalómat,de Zayn nem hagyta...
-RAJONGÓK!-nevette el a végét,majd megölelt minket...
-De mi nem járunk...-jelentettük ki,mire mindenki ránk figyelt...

6.Fejezet

-Szerintem menj oda hozzá!-szólalt meg hirtelen Louis egy hatalmas mosoly kíséretében.
-Mi?!Dehogy...ő a fiú...neki kell lépnie...csak nem olyan gyors tempóban,mint ahogyan elkezdte...
-Csak nem?!-kezdett el röhögni Lou.
-Na most kussolj...-böktem oldalba...
-Meg sem szólaltam...-nézett rám kiskutyaszemekkel...A beszélgetésünket csak Niall zavarta meg,aki láthatóan nagyon féltékeny volt...
-Ellophatom egy percre Leát?!-nézett Louisra...Louis egy hatalmas mosollyal a fején bólogatott...-Gyere sétáljunk egyet...-mondta,majd célba vettük a parkot,ahol rajtunk kívül alig volt valaki...-Lea...-megállt egy fa mellett,majd szembefordult velem...-Szeretlek...-nézett rám tiszta vörös fejjel...
-Én...-megcsókolt...1 másodpercig erősen gondolkodtam azon,hogy ellököm magam tőle,majd rájöttem,hogy képtelen vagyok rá...akaratlanul is visszacsókoltam...egyszerűen nem tudtam ellenállni a mézédes ajkainak...de egyszer csak valamiért mégis ellöktem magamtól...-Ez a tempó gyors nekem...-fogtam meg a fejemet,mintha világvége közeledne.
-Visszacsókoltál...-mondta,egy hatalmas aranyos mosollyal,nem is foglalkozva azzal,hogy mit mondtam az előbb...
-Igen...-sóhajtottam fel...
-Na jó,nem értelek....szerintem még élvezted is,erre meg most sóhajtozva beszélsz róla?!-nézett rám érdeklődve.
-A tempó...-nem hagyta,hogy befejezzem a mondatomat...
-...túl gyors...tudom,de nekem te most kellesz...azt akarom,hogy az enyém legyél,és csak az enyém...-átkarolta a derekamat,majd közelebb húzott magához...
-Nem sajátíthatsz ki...-mondtam egy halvány mosollyal az arcomon.
-Majd meglátjuk...-nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel,amitől persze kirázott a hideg...kb.fél percig csendben egymás szemét néztük,majd végzetes hibát követtem el...a szemeim a szájára tévedtek egy pillanatra,mire ő megcsókolt...ez a csók sokkal hosszabb és szenvedélyesebb volt az előzőnél...Mikor szétváltak ajkaink a fejemet a mellkasába fúrtam...
-Szeretlek...-suttogtam alig hallhatóan,mire Niall szíve egyre gyorsabban kezdett el verni...
-Bocsánat nem hallottam jól...mit mondtál?!-egy hatalmas mosollyal az arcán nézett rám...Nem válaszoltam semmit,csak megpusziltam az arcát és elindultam visszafelé...Niall mellettem sétált...,majd egy 5 perc után már azt vettem észre,hogy a kezeink össze vannak kulcsolva...

*Louis szemszöge*

-De hogy a francba mondjam el neki?!-néztem Harryre kétségbeesetten...
-Nyugi...-rakta a kezét a vállamra...-majd megoldod...

*Niall szemszöge*

Már vagy egy órája sétáltunk összekulcsolt kezekkel...,tettünk egy kis kerülőt...Semelyikünk sem szólalt meg...tökéletes befejezése volt a napnak...de persze,amekkora szerencsém van,pont akkor ismert fel engem pár lány...Lea szomorúan rám nézett,majd elengedte a kezemet és arrébb ment...Miközben autogrammokat osztogattam,párszor ránéztem Leára,hogy mit csinál...csak csendben mosolyogtam rajta,ugyanis a járdaszegélyen egyensúlyozva lépegetett...egyszer-kétszer megcsúszott a lába,és félrelépett...ilyenkor mindig körbenézett,hogy valaki látta-e,majd továbbfolytatta...Közben én is végeztem,a rajongók már csak beszélgettek velem...
-Bocsánat lányok...Lea!-kiáltottam a nevét,mire egy édes mosollyal rám nézett...zavarodottan odasétált hozzám...
-Igen?!-szólalt meg alig hallhatóan.
-Hazakísérjelek?!-kérdeztem tőle...
-Hát ha 6-8 órát szeretnél gyalogolni,akkor hazakísérhetsz...-nevette el a végét...akkor esett le igazából,hogy mit is kérdeztem...A körülöttünk álló lányok,csak mosolyogtak ezen...
-Jó...oké..leesett...
-Haha!-nyújtotta ki rám a nyelvét...Hirtelen megcsörrent a telefonja.
-Igen cica...persze...nem...Barom!-elég furcsa arcot vághattam,így eltátogta,hogy Louis az,mire a körülöttünk álló lányok hangos sikításba kezdtek...Lea végre letette a telefont...-Eljön értünk Lou...-mondta mosolyogva,amire én egy csókkal válaszoltam...A rajongók enyhén lesokkoltak,így inkább arrébb mentünk Leával...Egy 5 perc után Louis is megérkezett,és így elindultunk vissza a többiekhez,persze Lou nem bírta ki,hogy ne faggatózzon...mi Leával csak mosolyogtunk az egészen...

5.Fejezet

*Szombat*

-Emma...siess már...!!-ordítottam el magamat.
-Jövök már!-hangzott el a válasz.Az út nagy része csendben telt el,majd mikor megláttuk a Londont jelző táblát,50 darab nyugtatóval sem lehetett volna minket lenyugtatni...Mikor odaértünk Louis kint állt a biztonsági őrök mellett és nagyban integetett nekünk...
-Leeeeeea!-ugrott a nyakamba...-hiányoztál!-puszilta meg az arcomat Louis.
-Khm...-köszörülte meg hangosan Emma a torkát...
-Természetesen te is...-nyomorgatta össze Emmát,majd behívott minket...
-És ez az öltözőtök?!-csillant fel Emma szeme,mire Louis és én furcsán néztünk rá...-csak találkozni akarok a fiúkkal...mármint felöltözve...-a mondat végén a homlokára csapott,mi meg röhögni kezdtünk...
-Na befelé...-szólalt meg Lou,még mindig nevetve.
-LEAAA!-ordították el magukat a fiúk,majd mikor meglátták Emmát,ugyanúgy végigmérték,mint engem első találkozásunkkor...
-Öm...sziasztok Emma vagyok...-szólalt meg kicsit megszeppenve Emma.
-Szia...-üdvözölték nagy mosollyal az arcán,majd Emmát és engem is egyesével megöleltek,persze megint Horan volt az utolsó...
-Lea Parker...hiányoztál...-suttogta a fülembe,majd egy édes mosoly keretében elengedett...én a helyszínen meghaltam...,a színskála minden színét fel lehetett fedezni az arcomon,főleg a fehér és piros különböző árnyalatait...
-Lea...minden rendben?!-lépett oda mellém Louis...
-Persze...csak...
-Csak?!-nézett rám nagy szemekkel...
-Mindegy.-sóhajtottam fel...Niall szemében félelmet véltem felfedezni...Nem bírtam tovább azt nézni,ahogyan szépen lassan tönkre teszi magát az élő show előtt...-Niall beszélhetnénk?!-néztem rá komolyan.
-Úúúh...-szólalt meg Zayn,Harry és Liam...Niall nem válaszolt semmit,csak bólintott egyet,majd kimentünk az öltöző elé...
-Soha többé ne nézz így rám...,nem ér kihasználni a gyenge pontomat...-néztem rá komolyan,mire ő elnevette magát...
-Ezért kellett kijönni?!-szólalt meg nevetve...
-Nem!-adtam az egyértelmű választ...Niall arcán hirtelen a mosolyt a komolyság váltotta fel...-Nekem ez gyors...
-Mi?!-nézett mélyen bele a szemeimbe,mire lehajtottam a fejemet...
-Ez a tempó...alig ismerlek és már ilyeneket mondasz,hogy hiányoztál?!-néztem rá komolyan.
-Bocsánat,nem akartam...-mondta lehajtott fejjel.
-Amúgy is...nekem idő kell ahhoz,hogy eldöntsem,hogy akarok-e valamit az illetőtől,vagy nem?!
-Semmi gond...rád örökké képes lennék várni...-mondta egy ultra édes mosoly keretében,mire az én fejem paradicsom színű lett...Niall erre nevetve megölelt,majd annyira eltolt magától,hogy a szemembe nézhessen...az arca egyre jobban közeledett az arcomhoz,a bőrömön éreztem,ahogyan vette a levegőt...
-Niall...ez gyors nekem...-szólaltam meg,mielőtt megcsókolhatott volna...
-Oké...-vett egy mély levegőt,majd megpuszilta az arcomat.Az este többi részét végigizgultam...ahogyan a fiúk is...Nagyszerűen énekelték a Viva la vidát...Miután kiderült,hogy továbbjutottak sikítozva borultunk egymás,majd később a fiúk nyakába Emmával...Miután Simon is megdicsérte őket,a fiúk újra 'csak a miénk' voltak...Louis egyfolytában pörgött...alig bírtuk elviselni...
-El sem tudom hinni!-rázott meg a vállamnál fogva.
-Nyugodj már le!-öleltem meg,majd adtam neki egy puszit...Niallt közben felfalta a féltékenysége...

4.Fejezet

*Niall szemszöge*
-Várj...ne tedd le!-mondtam neki,de nem hallotta meg,és letette...-Szeretlek...-tátogtam a telefonba...-köszi Louis...-adtam vissza a telefonját...
-Bármikor,de nem lenne egyszerűbb elkérni a telefonszámát?-nézett rám nevetve...-vagy akár én is megadhatom...
-Nem...nem kell,majd megszerzem...-mosolyodtam el.
-Ez a beszéd...-vágott háton Louis...-szombaton toppon kell lenned éneklés és Lea ügyileg is...-nevette el a végét.
-Tudom...-sóhajtottam fel,majd befeküdtem az ágyamba.Rá egy 5 percre Simon kopogott az ajtón...
-Miért nem vagytok még készen?!Próbára kell mennünk!-kiáltott ránk...Hirtelen kiestem az ágyból,úgy megijedtem,mire a fiúk hangos nevetésben törtek ki...
-Niall ne szórakozz!-állt mellém Simon.
-Bocsánat...-álltam fel lehajtott fejjel.
-5 percet kaptok,hogy felöltözzetek...-mondta Simon,majd becsapta maga mögött az ajtót...
-Na remek...-mondta ingerülten Harry,majd rám nézett...
-Ne fogd rám...-mondtam határozottan,de mégis halkan.

*Lea szemszöge*

-Nyugodj már le!-kiáltott rám Emma.
-De annyira...annyira...annyira...-befogta a számat...
-Befejezted?!-próbált komolyan rám nézni,de elröhögte magát,majd levette a számról a kezét...
-ÖRÜLÖK!-kiáltottam el magamat..
-Te menthetetlenül hülye vagy...-szólalt meg,majd kiment a konyhába...

*Louis szemszöge*

-Nem jó!Nem jó!Nem jó!-kiáltozott Simon...-tudom,hogy nehéz összeszokni,de ti vállaltátok,szóval csináljátok is meg...bizonyítsátok be,hogy  megérdemeltétek,hogy továbbjutottatok...Na de 1-2-3...és!-miután elénekeltük Simon arcán egy hatalmas mosoly jelent meg...-Erről beszéltem.Na de még egyszer...-miután két órán keresztül gyakoroltunk,végre közölte velünk,hogy vége a próbának...
-Megdöglök...-visítottam fel a szobánkban...-Hol a telefonom?!-miután megtaláltam,rögtön felhívtam Leát.
-Hallo?!
-Leeea...meg fogok halni!!-ordítottam a telefonba.
-Hé...nyugi...mély levegő...és most szépen lassan mondd el,hogy mi történt...
-Több,mint 2 órán keresztül énekeltünk...MEGHALOK!-ordítottam.
-Nyugi már...egy kis éneklésbe még senki sem halt bele!-jött a nyugodt válasz...
-De igen!ÉN!-ordítottam el magamat...
-Jól figyelj ide,mert csak egyszer mondom el...HÜ-LYE VAGY!-jött az egyértelmű reakció.
-De én...
-Te jelentkeztél...-nevette el magát...-amúgy nyugi szombaton találkozunk...
-De én most akarlak...-nyögtem ki,mire a fiúk kérdően néztek rám...-Lea az...-tátogtam,mire Niall szemei láthatóan felcsillantak.Ezen persze elröhögtem magamat...
-Mi az ilyen vicces?!-kérdezte Lea...
-Ha látnád,amit én,a helyszínen elolvadnál...-mikor ezt kijelentettem Niall elpirulva,mégis gyilkos tekintettel nézett rám...
-Mi bajod van?!
-Semmisemmi...akkor szombaton várlak...SZIA!-ordítottam bele a telefonba,majd kinyomtam.
-TE BAROM!-kiáltott rám Niall...

*Lea szemszöge*

-Hogy én,hogy utálom Louist...-mentem oda Tomhoz.
-Na mi van hugi?!-nézett rám nevetve.
-Kinyomta ez a barom...-ültem le az ágyára.
-Nyugi...már csak pár nap van szombatig...és akkor megfojthatod...-nevette el magát,mire szúrós tekintettel néztem rá...-Bocsánat...-emelte fel védekezően maga elé a kezeit...

3.Fejezet

Mivel Louis továbbjutott,így ott kellett maradnia.Elbúcsúztunk egymástól...
-Ügyes legyél nagyfiú!-öleltem át szorosan.
-Köszi...-mondta,majd megpuszilt.A többiektől is elbúcsúztam.
-Sziasztok...-öleltem át őket egyesével...Niall volt az utolsó...mikor elengedtem a kék szemeivel találtam magamat szembe,hirtelen ledermedtem...egy fél percig állhattunk úgy,majd miután Louis megköszörülte a torkát hátrébb léptem tiszta vörös fejjel Nialltől...
-Majd hívj!-fordultam Louis felé,majd megöleltem utoljára.Anyukája is elbúcsúzott tőle,majd hazaindultunk...
-Köszönöm a fuvart...Szia!-köszöntem el,majd bementem a házunkba...-Sziasztok!Megjöttem!-ordítottam el magamat.
-Leaaaa!-rohant oda hozzám Lisa.
-Hey picúr.-mosolyodtam el.-Anyáék?!
-Bradfordba kellett menniük...-mondta Tom a lépcsőn lemászva...
-Mi van Bradfordban?!Doncasterben is van minden,minek elutazni egy pár órára lévő városba?!-néztem rájuk érdeklődve.
-EeeeeeeeeeeeeeeeeeePassz!-kacsintott rám Tom...-a lényeg az,hogy itt van John...szóval ha lehet,akkor csendben tevékenykedjetek...-nézett rám,majd Lisára...-na bye.-mondta,majd felment a szobájába.
-Ez nem ér...ha John átjöhet,akkor Emma is...-jelentettem ki,Lisa meg csak csendben cumizott az ujjával.Elővettem a telefonomat,majd kikerestem Emma számát...Kicsöndött...
-Hallo?!
-Hey!Nincs kedved átjönni hozzánk?!
-Öm...de...de akkor mesélsz a válogatóról...?!-nevette el a végét.
-Alap...na...mért nem vagy még itt?!-siettettem Emmát.
-Kuss...nyisd ki az ajtót...-szólalt bele lihegve a telefonba 2 perc után...kinyomtam,majd beengedtem...-És elköszönni ki fog te barom?!-ugrott a nyakamba Emma.
-Szia neked is...-mosolyodtam el,majd bezártam az ajtót...-Na ülj le a nappaliba,elintézem a nézőközönséget...-biccentettem Lisára a fejemmel,mire hangos nevetésben tört ki Emma...-Na gyere picúr...-fogtam meg a kezét,majd felvettem és felvittem a szobájába...-Ha bármi baj van,Tom a szobájában van...oké?!
-Oké...-vette ki az ujját a szájából...Gyorsan visszafutottam a nappaliba,majd szó szerint ráugrottam a kanapéra...
-Na mesélj...,mert Louist felhívtam,de ő csak nevetve annyit mondott,hogy te elmondod...
-Öm Louisék továbbjutottak!-ordítottam el magamat.
-Úristenúristenúristen!-kezdett el ugrándozni Emma...-Na várj!-állt meg hirtelen egy helyben.-Mi ez a többesszám?!
-Csapatba rakták 4 másik fiúval együtt...-mondtam elpirulva.
-Na oké...látom más is történt ott...-mondta széles mosollyal az arcán...-mesélj csak...
-Az egyik srác...vagyis az összes baromi helyes,de a szőke...megbabonázott és a szemei...most röhögni fogsz,de maga a tökéletes szőke herceg...-sóhajtottam fel,közben nem bírtam abbahagyni a mosolygást.
-Tovább...-nevetett fel.
-Amikor búcsúzkodtunk közel voltam ahhoz,hogy megcsókoljam...-nyomtam bele a fejemet a díszpárnába a mondat végén.
-Khm...Lea...nem ismerek rád...-nevetett fel Emma,mire én gyilkos tekintettel néztem rá...-mármint...khm...semmi...-bökött oldalba...Még kb. 2 órát beszélgettünk,majd miután anyáék hazajöttek Emma és John nálunk vacsoráztak,majd hazamentek...Anyának is mindent elmeséltem...persze "véletlen" a Nialles részt elfelejtettem elmondani...,viszont úgy voltam vele,hogy amről nem tud,az nem fáj neki...Este 11 óra felé fáradtan felmásztam az emeletre,megfürödtem,majd beestem az ágyamba...rögtön elnyomott az álom...Másnap reggel a telefonom ébresztett...Louis volt az...
-Szia te barom!-szólaltam bele kómás hangon...
-Nem Louis vagyok...,hanem Niall...-szólalt meg zavarodottan.
-Hogy mi?!Úristen...bocsi...-ültem fel az ágyamban...
-Semmi gond...-nevette el magát...Kisebb szívrohamot kaptam a nevetése miatt...,hogy lehet valaki ennyire tökéletes?!-Hahó!...Lea...itt vagy?!
-Öm..igen...-szólaltam meg nehezen.
-Amúgy csak azért hívtalak fel,hogy megkérdezzek valamit...
-Mi...mi...micsodát?!-szólaltam meg zavarodottan.
-Ugye látjuk még egymást?!Mármint...ugye majd eljössz az élő showra?!
-Ha továbbjuttok,akkor igen...-mosolyodtam el.
-Akkor nem sokára találkozni fogunk...-mondta nevetve.
-Hogy mi?!Úristen!Gratulálok nektek!Úristen...le kell tennem..Szia!-köszöntem el,majd pizsamában lerohantam a többiekhez...-Bejutottak az élő showba...!-ordítottam el magamat,majd elkezdtem táncolni...

2.Fejezet

-LEAA!El fogunk késni!!-ordítozta valaki.
-Hogy mi?!-nyitottam ki a szemeimet.
-Hajnali 6 van!-ugrált az ágyamon Lou.
-Te,hogy jutottál be?!
-Anne beengedett,na de siess!
-Hülye gyerek...7-kor indulunk...nem?!-húztam a fejemre a takarómat.
-Pont azért...ismerlek már...és hidd el 18 év alatt rájöttem,hogy tetű lassan öltözöl...-még mindig rajtam ült,majd kacsintott egyet.
-Szállj le rólam...!
-Addig nem,amíg nem öltözöl fel!-mosolygott rám.
-Egy nem fogok előtted öltözni,kettő nehéz lesz úgy,hogy közben a 200 tonnáddal rajtam ülsz...-kacsintottam rá.
-10 percet kapsz...-nevette el magát,majd megpuszilta az arcomat.
-Lea!-nyitott be a szobámba Lisa.-Nem tudok aludni...
-Szevasz prücsök!-emelte fel Lou Lisát,majd elvitte a szobájába...10 perc után utánuk mentem...
-Na kész vagyok!-szólaltam meg mosolyogva.
-Shh!Elaludt...-kifelé vette az irányt Lou,majd maga után húzott engem is...Az anyukája vezetett,addig Lou elénekelte nekem párszor a dalt.
-Szerintem jó.-mosolyodtam el.
-De mi lesz,ha lesokkolok,vagy elfelejtem,vagy...-befogtam a száját.
-Csend már!Nem lesz semmi baj,ha mégis,akkor is ügyesen meg fogod oldani,na de téma lezárva...-mondtam neki,majd megöleltem...Anyukája elment szétnézni Londonban,persze előtte minket kirakott...Bent egy folyosón leültünk egy göndör hajú gyerek mellé...
-Lea...én helyben kidobom a taccsot...-nézett rám remegő ajkakkal Louis.
-Louis William Tomlinson!Most hagyd abba,vagy különben kénytelen leszek téged leütni!-böktem meg az oldalát...-amúgy tovább fogsz jutni...TUDOM!-nevettem el a végét.
-Honnan?!
-Női megérzés,sosem csal...-nevettem el magamat...Egyre jobban fogytak az énekesek a folyosóról...Louison volt a sor...utoljára megöleltem,majd idegesen leültem a székre...Mikor Louis kijött csalódottságot láttam az arcán...
-Mi a baj nagy fiú?!
-Elrontottam...-ült le mellém idegesen...
-Hé...nyugi...-fogtam meg a vállát...-tovább KELL jutnod!-néztem mélyen a szemébe,majd megöleltem...
-Lea...nem érted?!-szólalt meg halkan...-nem jutottam tovább...-nézett rám könnyes szemekkel...
-Louis...én...-nem bírtam végigmondani,mert kijött egy pasas az ajtón,aki közölte,hogy a következő emberek álljanak mellé.
-Harry Styles,Liam Payne,Louis Tomlinson,Niall Horan,Zayn Malik...-mondta a pasi,majd bementek vissza a stúdióba...10 perc múlva nevetve futottak ki...
-Úristen,úristen,úristen...-kapott fel Louis...-tovább jutottunk!
-Hé...mi ez a többesszám?!-néztem rá értetlenkedve.
-Hát mi...-mutatott végig a fiúkon...-fiúk gyertek ide!Be szeretnék mutatni valakit...-miután mind a négyen odaálltak Louis mellé,egy hatalmas vigyorral az arcukon,végignéztek engem...-ő itt a legjobb barátom...Lea...-mutatott rám mosolyogva.
-Sziasztok!-köszöntem zavarodottan...Úristen...ennyi jó pasit egy helyen...főleg a szőke...az ábrándozásomat az említett személy zavarta meg.
-Szia Niall vagyok...-odanyújtottam neki a kezemet,de ő szorosan magához ölelt...a szívem a torkomban dobogott,majd elengedett tiszta vörös fejjel...
-Szia én Harry vagyok!
-Örvendek!-mosolyodtam el...a többiek csak odabiccentettek felém és mondták a nevüket...
-Ő Liam,én meg Zayn...-mondta Zayn.
-Én meg Louis...!-ugrott a hátamra Louis.
-Tomlinson...pattanj le...most!-röhögve szólaltam meg.
-Oké...oké...
-Amúgy mi a bandának a neve,és mit adtok,majd először elő?!
-One Direction és Torn!-mondták egyszerre.
-Az a kedvenc számom...-mondtam hatalmas mosollyal az arcomon...A nap többi részében a fiúk összerakták a dalt,majd szórakoztak egy picit...általában mindig én voltam az áldozat,de szerencsére Niall minden egyes alkalommal megvédet a többiektől...

1.Fejezet

Becsöngettek...
-Lea...gyere már!-rángatott a kezemnél fogva Louis és Emma.Na igen...ők a legjobb barátaim,mint az előbb kiderült Leának hívnak...teljes nevem Lea Parker...Ez a két hülye,akik meg sikeresen végigrángattak a suli folyosóján Emma Swan és Louis Tomlinson...na de vissza a folyosóra...
-Lea...ne most nyavalyogj...tudod,hogy Mr.Watson meg fog minket ölni,ha elkésünk...-lihegte Louis,majd miután kinyújtottam rá a nyelvemet,erősebben megszorította a kezemet.
-Te marha!-szisszentem fel,majd kitéptük a terem ajtaját,ahol a tanár már magyarázott.
-Maguk hol voltak?!-nézett ránk ingerülten.
-Mii..-kezdtem volna el magyarázkodni,de Louis beleszólt.
-Késett a buszunk...!-mondta remegve.
-Üljenek le!-mondta a tanár.
-Busz...mi?!-ültem le Louis mellé a padba egy halvány mosollyal az arcomon.
-Mert a te magyarázatod mivel lett volna jobb?!-nézett rám érdeklődve,én erre csak megpusziltam.
-Nem elég,hogy elkésnek,még az én órámon szerelmeskednek?!-jött mellénk Mr.Watson.
-Csak adtam neki egy puszit,a másik ,hogy mi csak barátok vagyunk...-próbáltam magyarázkodni.
-Eleinte...-kacsintott ránk Mr.Watson,majd elfordult és továbbmagyarázott...Még 1 perc volt az órából...
-Már csak 1 perc!-suttogta Louis irtózatos nagy mosollyal a fején.
-Parker,Swan és Tomlinson!Álljatok fel!-Mindhárman remegve felálltunk,majd rettegve vártuk a következményeket...-Még egy késés,és beírlak titeket hiányzónak...értettétek?!
-Igen uram...-mondtuk,majd leültünk.Végre kiment a teremből a tanár is,rá egy percre valaki meghúzta a hajamat.
-LEAAA!-ordította a fülembe a kéz gazdája,aki persze Emma volt.
-Mi az?!-néztem rá ingerülten...
-Tudtad,hogy ennek a nyominak holnap lesz a válogatója?!-mutatott Louisra.
-Válogató?!-néztem rájuk meglepődötten.
-Tudod,hogy ki jut tovább a mentorok házába...-magyarázta Lou...
-Ahha...érdekes...izgatott vagyok...-szólaltam meg gúnyosan.
-Az jó,ugyanis TE fogsz elkísérni,mert Emma nem ér rá.-bökött oldalba Louis.
-Hogy mi?!Én...de hát...és...ne már...ott a négy húgod,majd ők elkísérnek...
-Lea...lééééééégyszi...!-nézett rám kiskutyaszemekkel.
-Ah...jól van...elkísérlek,de akkor az a minimum,hogy tovább is jutsz!-nyújtottam ki rá a nyelvemet.
-Az természetes!-nevette el magát.A nap többi része unalmasan telt el.Louval hazakísértük Emmát,aki egy utcával arrébb lakik tőlünk...,ugyanis,ha még nem említettem volna Louis a szomszédom.
-Na,akkor holnap mikor indulunk?!-érdeklődtem Loutól.
-7-re legyél kész...-kacsintott rám,majd megölelt és hazament.
-Hey!-köszöntem a lakásban lévőknek.-Anya!-ordítottam el magamat.
-A konyhában vagyok!-jött a válasz.
-Szia...figyelj,holnap nem leszek itthon.-néztem rá nagy szemekkel,hátha hatásosnak bizonyul.
-És hova mész,ha szabad tudnom?!-nézett rám kérdően.
-Csak Louist kísérném el a válogatóra,hogy ne izgulja halálosan szét magát.-mosolyodtam el.
-Okéoké...-mosolyodott el anya,majd megölelt.
-Na de most megyek...Szia!-majd rögtön felfutottam a szobámba...szokásomhoz híven a gép előtt kötöttem ki...Louval és Emmával beszélgettem,majd lementem vacsorázni.
-Lea szólj a bátyádnak és a húgodnak is...-szólt rám apa.
-Oké...-sóhajtottam egyet,majd feltrappoltam a lépcsőn...-Tom!Lisa!Lefelé!Vacsora van...!-ordítottam el magamat...
-Nem kell üvöltözni...!-támaszkodott meg a vállamon Tom,mire szúrós tekintettel néztem rá...-csak én is megvárom Lisát...-lépett arrébb tőlem...
-Lisa!-kiabálva kopogtattam be az ajtaján...
-Nem Lisa vagyok,hanem kiskirálylány...-jött az értelmes válasz a 4 éves húgomtól...
-Na majd én...-szólalt meg a drága bátyuskánk...-Lisa...-nyitott be a szobájába...-gyere ide...-felkapta,majd elindult vele lefelé a lépcsőn...Na igen...a suli nagymenője,mint bébiszitter...hm...A vacsorával gyorsan végeztem,így gyorsan elmentem fürdeni,hajat mosni és lefeküdtem aludni...

Kiegészítés: - Lea & Louis & Emma : 18 évesek
- Tom : 19 éves
- Lea szülei : Adam & Anne (A többi majd időben kiderül.)